Két különböző produkcióban is látható A varázsfuvola a Müpában
Fischer Iván több mint tíz év után ismét nekirugaszkodott A varázsfuvolának. 2015-ben ez volt az első rendezése a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, amelyet vezényelt is. A varázsfuvola olyan remekmű, amelyben újabb és újabb csodák, rétegek, fájdalmak és szépségek tárulnak fel.
Kiskölyökként egyszerű mesének tekinthető, kalandos próbatétellel, gonosszal, jóval, bajba jutott hősökkel és boldog végkifejlettel járó igazságtétellel. Mozart zenéje az addigi operáihoz képest letisztult, egyszerűbb dallamokkal is képes volt átfogóan ábrázolni a világot.
Ebben az utolsó operájában az elit helyett kifejezetten populárissá vált, nyitott a külvárosok népe felé. Fischer Iván is szereti kivinni a koncerteket a hangversenytermekből; példa erre a Hősök terén rendezett ingyenes hangverseny, amelyet évente egyszer megtartanak a Budapesti Fesztiválzenekarral.
A zenekar vezetőjeként rendre színházat akar csinálni az operából. Annyira, hogy 11 éve lekettőzte a szerepeket, és az opera prózai részeit nem énekesekkel, hanem színészekkel mondatta. Most ezt a megoldást elhagyta, de megmaradt Balla Margit festőművész kivetített, hatalmas képeskönyve. Az előadás zömében az ezekben lévő szöveg a németül előadott darab magyar fordítása. Kevesebb maradt Kuthy Ági árnyjátékaiból, amelyek kifejezőek egy fény és a sötétség párharcáról regélő darabban.
Az árnyjáték a bábjátéknak is az egyik fajtája. A Mozart-expedíció – A varázsfuvola bűvöletében rendezvénysorozat keretében a Müpa nagytermében tartott Varázsfuvolákkal akár azonos napon, délelőtt-délután látható volt a Müpa Fesztivál Színházában a Salzburgi Marionettszínház A varázsfuvola produkciója is, Thomas Reichert rendezésében, Joseph Magnus bábjaival.
A salzburgiak erősen rövidített változattal vendégszerepeltek, főleg gyerekeknek szánva. A marionettszínházban a figurák a gravitációnak fittyet hányva felemelkednek, repülnek vagy alakot változtatnak. Kleist is rajongva értekezett a marionettszínházról, azt ecsetelve, hogy ezek a bábok nem ritkán többet tudnak, mint a hús-vér emberek. A salzburgi művészek leheletfinoman mozgatják a gyönyörűen megfaragott, Friedl Aicher által felöltöztetett marionetteket.
Ez a műfaj nem idegen az operától, az Esterházy-kastélyban 1773-ban nyílt marionettszínház, ahová Haydn is írt báboperákat. Magyarországon az Astra Bábegyüttes mutatta be marionettekkel A varázsfuvolát, Vízvári László rendezésében, Koós Iván tervezésével. A Budapest Bábszínházban is színre került Mozart operája, ötvözve a marionett és az árnyjáték műfaját, Meczner János színpadra állításában.
Fischer Iván erőteljesen hangsúlyozza a mesejelleget, de nem vész el benne. Ugyanolyan fontos számára Tamino és Pamina beavatási szertartása. Annak bemutatása, hogy a boldogságnak akkor van igazán aranyfedezete, ha nem könnyen megszerezhető, hanem állhatatosság, szenvedés, hittel teli energia, kitartó szeretet vezet hozzá.
A rendezés a Művészetek Palotája nagy méretei ellenére intim akar lenni. Néha a zenekar halkan, de feszültséggel telien szól. A tempó sem mesterségesen felpörgetett, van idő eltöprengeni. Időnként következik egy-egy harsány, a ripacskodás határát súroló mozzanat, népszínházi stílusban, nem megfeledkezve arról, hogy ez a mű eredetileg egy kültelki színház közönsége számára készült. Az éteri találkozik a nyers vaskossággal.
A Budapesti Fesztiválzenekar telten, élvezetesen szól. Fischer karmesterként inspirálóan összefog mindent. Az ő érdeme a rangos nemzetközi szereplőgárda. Tamino, Julian Prégardien alakításában markánsan férfias jelenség, hangja acélos. Samantha Gaul Paminaként elhiteti, hogy miatta érdemes megküzdeni életre-halálra. Papagenót Markus Werba játssza, jó énekes, kedves humorral érezteti, hogy nem csupán a hősöknek van helyük a földön, hanem azoknak is, akik csak létezni, szeretni, boldogulni akarnak. Sarah Maria Sun Papagena, aki először öregasszony képében jelenik meg, hogy aztán maszkját levetve Papageno társává váljon. Az Éj királynője, Alina Wunderlin, elementáris alakítás nyújt hangban és színészetben egyaránt. Franz-Josef Selig Sarastro, a mesebelien bölcs, igazságos, akié a fény világa. Stuart Patterson Monostatos, igyekszik aljas lenni, de pórul jár.
A varázsfuvola előadásainak se szeri, se száma. A Fertő tó osztrák oldalához közeli Szentmargitbányai Kőfejtőben nyaranta operákat adnak körülbelül 4500 néző előtt, ott a látvány uralkodott. A Zeneakadémia Solti Györgyről elnevezett kistermében a kamaraopera jelleg dominált. Hasonlót érzek a Müpa nagytermében is. Nincs balettkar, statisztéria, nagy létszámú kórus. Fischer Iván mesél nekünk Mozart, a zenekar, az énekesek segítségével. Nem törekszik monumentalitásra. Hozzánk közel hajolva akar elregélni egy csaknem létfontosságú történetet. És ez sikerül is neki.
