Képregénykészítés mint kertészkedés – Metz Ferenc első kötete a könyvesboltokban
Mi történik, ha Lúdas Matyi története találkozik a horrorral? Metz Ferenc Kopária című képregényének első kötete idén jelent meg. Az alkotóval arról beszélgettünk, hogyan jut el egy kezdő magyar képregényrajzoló a digitális megjelenéstől a nyomtatott kötetig, és mit jelent ezen a piacon egy sikeres bemutatkozás.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének legutóbb közzétett, 2024-es éves összesítése szerint a képregények a magyar könyvpiaci forgalom 2 százalékát tették ki. Több tucat kisebb-nagyobb szereplő foglalkozik képregénykiadással, a magukat rendszeres olvasónak vallók köre azonban továbbra is szűk. Ezt tapasztalja a piacon még újnak számító Metz Ferenc is, akinek idén jelent meg első kötete, a Kopária I. könyv – Háromszorosan. Az alkotó szerint az utóbbi időben élénkült az érdeklődés a hazai képregények iránt, de kezdőként továbbra is kihívás szélesebb közönséget megszólítani.
„A képregényekről sokaknak még mindig az amerikai szuperhősök vagy a japán mangák jutnak eszükbe, holott a műfaj ennél jóval változatosabb történetmesélési lehetőségeket kínál. A magyar közönség megszólításában éppen azért lehet jelentősége az ismerős történeteknek és kulturális motívumoknak: az olvasók kapcsolódni tudnak hozzájuk” – véli Metz, saját képregénye fogadtatását látva. A magyar népmesei motívumokat horrorral ötvöző Kopária első kötete a Budapesti Comic Conon debütált. A kannibál, a zombi és a Lúdas Matyi szavak egy mondatba sűrítve láthatóan elegendők voltak ahhoz, hogy az érdeklődők belelapozzanak a képregénybe. A kiadvány első 150 példánya szinte az utolsó darabig gazdára talált. Metz ugyanakkor hozzáteszi: ebben a kiadónak is oroszlánrésze volt.
A képregényről és Lúdas Matyi történetének újragondolásáról korábbi interjúnkban beszélgettünk Metz Ferenccel.
Egy kávé ára jött össze a digitális eladásokból
Metz Ferenc kezdetben nem is gondolkodott hagyományos kiadásban: a nyomda és a terjesztés önálló finanszírozásának tetemes költségei ezt nem tették lehetővé. Digitális megjelenéssel kezdett. Elkészítette és betördelte a történetet, feltöltötte egy képregényeknek helyet adó online oldalra, és angolra is lefordította, hogy külföldi olvasókhoz is eljuthasson. A pluszköltséget néhány közösségi médiás hirdetés jelentette, a képregényt azonban így is elsősorban az ismerősei vásárolták meg. „Az így összeszedett pénzből vettem egy kávét, majd itt ennyiben is maradt a történet” – jegyzi meg.
Megkeresett néhány, a képregények világában otthonosan mozgó videós tartalomgyártót is. Végül ez bizonyult a legjobb lépésnek. Így talált rá a jelenlegi kiadója, a betű & kép. A független alkotóműhelyt vezető Rédei Viktória és Gyuricza Márta maguk is szerzők: közös munkájuk Az Ezerfejű történetei képregénysorozat és A szüretelők titkos élete, míg A néma karnevál Gyuricza Márta regénye. A kiadót azért hozták létre, mert szerzőként maguk is tudják, mennyire nehéz az új alkotóknak érvényesülni a piacon. A Kopária második részén Metz Ferenc már a kiadó támogatásával dolgozhat, amely a terjesztésben, a szerkesztésben és a szöveggondozásban is segít. A tervek szerint az új kötet a következő Comic Conra készül el.
Élőben találkoznak az olvasókkal
„A mai napig a legtöbb eladás onnan jön, hogy a kiadó egyszerűen fogja magát, és kimegy a rendezvényekre a portékájával” – mondja Metz, amikor arról kérdezzük, miért különösen fontos a képregényes eseményekre időzíteni az új kötetek megjelenését.
A kifejezetten a műfajra összpontosító rendezvények esetében nem annyira jellemző a kulturális élet Budapestre koncentrálódása. A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál persze a fővárosban kap helyet, de népszerű a MiskolCON Képregény- és Figurafesztivál, a Dunaújvárosi Képregényfesztivál és a Conbathely – Szombathelyi Képregényfesztivál is. Emellett az ország több pontján rendeznek időről időre képregénybörzéket.
Olyan hobbi, mint a kertészkedés
Metz a munkája mellett, hobbiból kezdett képregényeket készíteni. Véleménye szerint a hazai piac jelenlegi mérete mellett a műfaj még egy népszerű magyar alkotónak sem nyújt biztos megélhetést. „Ez egy olyan hobbi, amit a magam részéről inkább a kertészkedéshez hasonlítanék: megmutatod a szomszédnak, az utcának, hogy te ilyet is tudsz, egy szép kertet” – mondja.
