Gyári esztétika és idilli álomvilágok – bemutatkoznak a Godot Intézet művészei
Elhagyatott bányásztelep, fiktív gépek és az anyaság különböző arcai: öt művész legújabb munkáit mutatja be a Godot Kortárs Művészeti Intézet Kol-Labor ’26 című kiállítása.
A régi Goldberger Textilgyár Godot Labor néven működő épületében évről évre kiállítják az intézet által képviselt művészek legfrissebb munkáit. A közönség így azt is nyomon követheti, hogyan alakulnak a különböző alkotói utak. Az idei tárlaton az elhagyatott ipari területektől az anya és gyermeke közös, képzeletbeli menedékéig vezet az út.
Szabó Kristóf (KristofLab) Human as Error (Ember mint hiba) című sorozatában egy konkrét helyszínen keresztül beszél tágabb jelenségről: arról, mi történik egy településsel, ha megszűnik az ipar, amely fenntartotta. Képein a japán Hasima sziget elhagyatott épületei tűnnek fel; az egykori bányásztelepet mára helyenként benőtte a növényzet. – A sziget korábban a világ egyik legsűrűbben lakott helye volt, gazdasága a tenger alatti szénbányászatra épült, de a bányák bezárása után elnéptelenedett – mondta Szabó Kristóf.
A festményeken szándékos digitális képhibák, úgynevezett glitchek is láthatók. – A vásznakon hiba csúszik a rendszerbe, és ezáltal az érzékelésünkbe is, így más képet alakíthatunk ki a világról – mondja a művész.
Szintén az ipar formavilágából indul ki Éles Lóránt, aki csövekből állít össze szobrokat. Az elemeket gyárban készíti el, de fiktív gépeket épít belőlük. – Az ipari formavilágból indulok ki, mert amikor diploma után munkába kellett állnom, egy patinás gyárban dolgoztam, ahol szintén kerestem a szépséget – mondja. Szobrai közben a természetet is megidézik: az egyik, kerámiacsövekből készült alkotás ornamentikus növényre emlékeztet, egy másik pedig olyan benyomást kelt, mintha kristályokat termelne ki.
Két művész munkáiban az anyaság kerül előtérbe. Gallai Judit Ágnes Édenkert című sorozatában idilli, álomszerű világot teremt magának és kislányának. Az egyik képen barlangban látjuk őket, a gyermek kezében hársfavirággal, amely a középkori keresztény kultúrában az anyai oltalom jelképe. Egy másikon a művész hátasállatként jelenik meg, és védelmezi lányát; előttük virágok nyílnak ki egy tóból. – Ezek a képek a városi létből való elvonulást fejezik ki, az anya és a gyermek egy titkos kertben, egy elszigetelt burokban látható, ahol biztonság és nyugalom honol. A valóságban ez sajnos nem valósítható meg, a művészet terében viszont mindketten el tudunk bújni – mondja a művész.
Gáspár Annamária festményein és kézzel hímzett, nagy méretű textilinstallációin az anyaság másként jelenik meg. A képek főszereplője az önfeledten létező gyermek, de az anya jelenléte is érzékelhető: a rózsaszín és fekete hátterek a szülő érzelmeit idézik, a derűtől a kimerültségig. – Más képeimen a kapu motívuma jelenik meg, mely szintén kapcsolható a születéshez, vagy egy átjárót jelképez egy transzcendens világba – mondja az alkotó.
Kis-Prumik Zoltán monokróm képei is egy másik dimenzió lehetőségét sejtetik, ezúttal szürke, üres terekben. Bevakolt égbolt, kimeszelt pokol című sorozatának darabjait építőipari anyagokból, többek között az ókor óta használt vályogvakolattal és mészfestékkel készítette. A falszerű felületek magukon hordozzák az emberi kéz nyomát, így az üresnek látszó terekben is megmarad valami az ember jelenlétéből.
Infó: Kol-Labor ’26. Kurátor: Lukács Gergő. Godot Labor Galéria (Budapest III., Fényes Adolf utca 21.). Megtekinthető október 18-ig.
