Fiatal tudósító Csurgón: a vidéki hírlapírás mindennapjai
Luky előtt lepörgött élete filmje, végignézte mind a három sűrű másodpercet, és egyik snittben sem látta magát, ahogy csurgói tudósítóként helyi hírek után caplat naphosszat. Megint kátyús a Hétszergörbe, határnyitás Őrtilos és Légrád között, a nemzeti parkban kinyílt az első hóvirág – ilyenek.
Fiatal volt és sokak szerint tehetséges, de bizonnyal roppant ambiciózus, és ezzel az elképedése is összhangban állt. A somogyi redakció vezetője mégis ezt a bizalmi pozíciót találta neki, ami nagy tisztességnek számított, tekintettel arra, hogy Luky nemrég végzett a kommunikáció szakon, és ami súlyosabb érv volt: nem volt Csurgón tudósító.
Három hétre kellett Csurgóra költözni Luky helyett. Kezdésnek. A kulturális rovat kiküldött tudósítójaként szép emlékeket őriztem a csurgói országos diákszínjátszó napokról, így elindultam a főnök hírével, ami a kilencvenes évek elején ugyanazt jelentette.
A Dráva-mentén sokszor úgy éreztem, csak ketten vagyunk: én és a református betegszoba. A főnök intézte a polgármesternél. Alig nyugtatta a pánikomat, amit a napszálltakor városra telepedő kihaltság okozott, hogy Csokonai iskolájának kollégiumában lakhatok.
Erikával a hivatalban találkoztam újra. Együtt kezdtük a vidéki hírlapírói pályát, de őt hamar áramvonalasabb és karcsúbb számítógép váltotta. Fél ötkor a takarítónő tessékelt ki az irodából, ami a fél tízes lapzárták után szokatlan volt, másrészt ismerősök és programok híján hideglelést kaptam az unalmasan ásító kisvárosnak még a gondolatától is.
Most csak Lajossal, a városi tévé vezetőjével szakmázhattam, hol máshol, mint a Csokonai presszóban. Csakhamar ismerőseim lettek, akiknek információjuk volt és véleményük, amiből kis szerencsével és nagy türelemmel a valósághoz közelítő képet kaphattam a vidéki Magyarországról. Máig sokkal jobban eligazodom benne, néha legalábbis úgy érzem.
Kőkút legismertebbje most büszke rád, írta nemrég Luky, feltehetően sokat mondó mosoly kísérletében, amikor felszállt a füst. A Népszabadság hetilapos indulásának hírére reagált az oldalamon. Ő is megfordult a lapnál a hőskorban tudósítóként, mígnem PR- és kommunikációs cég alapítójaként találta meg a számítását.
El sem gondolhatom, most mi a helyzet Csurgón. De bízom abban, hogy mint harminc éve este nyolc után, a református gimnazisták pont ugyanolyan lelkesen fociznak a folyosón, akár a hitetlenek. A vendégszobába pedig odaképzelek most egy fiatal tudósítót is, aki ott fekszik egy ágyon, s laptopján talán tizedszerre nézi már a Megáll az időt. A mikróban pedig épp most pattog az előkezelt popcorn. Van remény.
