Görög hajómágnások milliárdokat kerestek az orosz árnyékflotta kiépítésén
Moszkva elöregedett tartályhajók felvásárlásával tartja fenn olajexportjának egy részét a nyugati szankciók ellenére. A hajóeladásokból görög tulajdonosok jutottak különösen nagy bevételhez, miközben Athénnak jelentős gazdasági érdeke fűződik a tengeri szállítás szabályozásához.
A szankciók megkerülését segítő szállítási hálózat működésének alapját azok az elöregedett tartályhajók képezik, amelyeket nyugati tulajdonosaik adtak el orosz hátterű vásárlóknak. Oroszország az utóbbi években szisztematikusan vásárolta fel a kisorolt, idős tankerhajókat, hogy a nyersolajat és a finomított szénhidrogéneket tengeri úton juttassa el Ázsiába és a globális déli piacokra.
Az informális orosz flotta hajói rendszeresen megszegik a nemzetközi tengerészeti biztonsági előírásokat. Megfelelő felelősségbiztosítás nélkül közlekednek, tulajdonosi szerkezetük teljesen átláthatatlan, és folyamatosan változtatják a lobogójukat, kihasználva a kényelmi zászlót biztosító államok gyenge ellenőrzési rendszerét. Az illegális tengeri tőkeerő és szállítói kapacitás legfőbb forrása Görögországhoz köthető.
Az Európai Unióból és az Egyesült Államokból Oroszországba került használt tartályhajók 55 százaléka görög flottából származott. A tengeri adásvételeket vizsgáló nemzetközi kutatási adatok szerint még az olyan jelentős ázsiai közvetítő tengerészeti központok, mint India, Indonézia, Malajzia, Szingapúr vagy Vietnám sem közelítik meg a hellén tengeri kereskedők értékesítési volumenét.
A jellemzően húsz év körüli, korábban selejtezésre vagy szétbontásra szánt hajók értékesítése példátlan extraprofitot biztosított a görög milliárdosok számára, elérve a becslések szerint az ötmilliárd dolláros bevételt. A használt tartályhajók adásvételéből német cégek is kivették a részüket, jóllehet lényegesen kisebb léptékben. Német tulajdonosoktól 11 tanker került az orosz árnyékflottához, mintegy 190 millió dolláros bevételt generálva az érintett hamburgi és dortmundi tengerészeti befektetési társaságoknak. Az érintett cégek azzal védekeztek, hogy az adásvételek lebonyolításakor részletes háttérellenőrzést végeztek, és a tranzakciók pillanatában nem szegték meg az akkor hatályban lévő közösségi jogszabályokat.
A szigorodó uniós szabályozás értelmében a tengeri járművek eladásakor a tulajdonosoknak kötelező ellenőrizniük és jelenteniük a harmadik országokba irányuló tranzakciókat, megakadályozva a postafiókcégeken és látszatvevőkön keresztüli orosz tulajdonszerzést. A tengerészeti szektor szereplői szerint azonban az átruházások a szigorítások ellenére sem álltak le teljesen. A görögök előszeretettel vesznek igénybe az Egyesült Arab Emírségekben, különösen Dubajban működő közvetítőket és alkuszokat, ahol az európai brókercégek is kihelyezett kirendeltségeket tartanak fenn.
A görög tengeri kereskedők kiemelkedő pozíciója abból adódik, hogy a hellén tengerészeti szövetség adatai szerint a világ legnagyobb nyersolajszállító flottájával rendelkeznek. A globális tankerpiac 26 százalékát ellenőrző görög flotta több mint ezer modern és használt tartályhajót üzemeltet, miközben az ömlesztettáru-szállítók és a cseppfolyósított földgázt szállító hajók piacán is vezető szerepet töltenek be.
A diplomáciai egyeztetések során Görögország – Málta és Ciprus támogatásával – rendszeresen blokkolja a tengeri szállítmányozást sújtó élesebb uniós szankciós javaslatokat. A görög tengeri elit tagjai nem haboznak kockázatos üzleteket kötni, tudva, hogy az athéni kormányzat nemzetközi szinten védőernyőt biztosít számukra a brüsszeli és washingtoni szankciós nyomással szemben.
Az athéni lobbitevékenység mögött olyan befolyásos tengeri milliárdosok állnak, mint George Prokopiou, aki a Dynagas nevű cégével komoly érdekeltségeket épített ki az oroszországi Yamal LNG-projektben. A görög hajótulajdonosok a közel-keleti feszültségek és a Hormuzi-szorosban tapasztalható tengeri kockázatok ellenére is folytatják a szállítást, kihasználva a szállítási díjak drasztikus emelkedését.
A görög tengeri flotta tulajdonosai a háború kirobbanása óta óriási hajófiatalítási programot hajtottak végre. A használt tartályhajók eladásából származó ötmilliárd dolláros bevételt, valamint a teljes, 17 milliárd dollár értékű hajóértékesítési hullámot kihasználva a görögök több mint 41,5 milliárd euró értékben rendeltek új, korszerű LNG-szállítókat és szupergáztankereket a távol-keleti hajógyárakban.
A tengeri olajkereskedelem kijátszására szolgáló struktúrák ellenőrzése a nemzetközi hatóságok számára továbbra is komoly kihívást jelent. A tengeren történő áthajózás, a hajókról hajókra való átrakodás és a jeladó berendezések kikapcsolása mind olyan tengeri gyakorlatok, amelyek megnehezítik az orosz olaj útjának nyomon követését.
