NEMZETI ZOMBILÉT
Hosszú évek kemény munkája után végre megvalósult egy különleges politikai experimentum: Orbán Viktor létrehozta a világ első távműködtetésű pártját, melynek terve egészen a 2006-os Astoria téri gyújtó beszédénél kezdődött. Ott, a tömeg izgalmának csúcsán, Orbán gyorsan eltűnt a helyszínről, hogy saját otthonának kényelméből figyelhesse, amint a rendőrök brutálisan oszlatják el híveit. Ez a cselekedet jelezte az ő új stratégiáját, melyben képes volt a távolból irányítani és manipulálni a közönséget, miközben saját vonzerejét növelte.
A következő évek során a Fidesz vezetője egyre inkább elszigetelődött a valóságtól, saját zárt safe space-eiből hirdette az ideológiáját négy réteg vaskordon és a Valton biztonsági szolgálat védelme alatt. Politikai megszólalásai ritmikus és rituális keretek között zajlottak, ahol mindig éppen megkoreografált előadások történtek, miközben az ellenség képeit festette a falra: liberálisok, Soros György, migránsok és más mítikus lények. Az ilyen módszerek egy új politikai valóságot teremtettek, ahol a vezér és a vezérelt kapcsolata különös dinamikával bővült.
A legutóbbi, áprilisi választási vereség azonban egy új fejezetet nyitott, ami a közönség és a követői körének szemében egy újabb győzelemként tűnt fel: Orbán a saját gyengeséget a hatalom demonstrálására használta fel. A társadalom félig racionális része elfordult tőle, lehetővé téve, hogy a szektás, totális gondolkodású hívek uralják a pártot. Ezzel egy olyan közeg alakult ki, ahol a hazaárulás elleni harc csupán a körömrágás és a közbenjárás szinsztere lett.
A Fidesz eddig inkább csak hirdette a jogállam védelmét. Azonban a színpadon a retorikai eszközök és a provokatív megnyilvánulások helyett sokkal inkább ütős, de üres szavakat használtak, amelyek a nemzet mártírjainak szerepét erősítették. Például Szakács István, a múltban az igazságüggyel is összefonódó propagandista, a közönség előtt az eszmék kispapja lett. Az egész mellett Áder Jánosnak jutott a fő forradalmár szerepe, akinek csavaros gondolatai a börtönkörülményekről kiszabadultak a közbeszédbe.
A Diktatúra Színpadán
Ha összemérjük a Fidesz eddigi tevékenységeit egy igazi forradalommal, megdöbbentő, hogy miként sikerült néhány ezer kisnyugdíjast összeszervezni a forradalmi eseményekre. A várhegyi esemény keretein belül még tízszer is visszaköszöntek a „demokraták” évekkel ezelőtti hangzású rágalmazások, miközben a nemzeti ellenállás vezére a fotelben ült. Ezen elgondolkodva, az ember csak csettinthet az elismerés jeleként az új helyzet előtt.
A Fidesz mint politikai entitás hasonlítani kezdett egy elhagyott internetes piramisjátékra, ahol bár a vezetők esetleg már régen távoztak, a jövedelmek folyamatosan érkeznek az alacsonyabb szintű támogatóktól. Orbán, ha túljut a börtönben való tartózkodáson, a pártátor szerepébe lépve, a valaha volt állampárt utolsó szimbolikus figurájaként tündökölhet, ezzel mintha a baljós napok emlékét is eltüntetné.
Összegzés és Jövőképek
Mit is lehetne mondani a jelenlegi helyzetről? Talán már semmi többet, legfeljebb ironikus megjegyzéseket, például: „lila lett a paradicsom, nem sárga.” A Fidesz politikai színpadán mindez cselekedetek és eredmények helyett csak a szórakoztató ipar elemeivé vált, azok a fiatalok pedig, akik kezdetben hittek ebben a rendszerben, már csak a kormányellenes vitákra vonatozó viccelődéshez látogatnak el.
