HOL VAN AZ A KRÉZI KORSZAK? – A HEAVEN STREET SEVEN A BUDAPEST PARKBAN
2026. augusztus 8-án, egy nagyszabású koncert keretében a Heaven Street Seven (HS7) idézte fel a ’90-es és a 2000-es évek zenéjét a Budapest Parkban, mindezt közvetlenül Seal, Moby és Lenny Kravitz budapesti fellépése után, a Sziget Fesztivál előestéjén. A zenekar egyetlen estére összeálló „Kb. 30” című produkciója lehetőséget biztosított arra, hogy visszatekintsünk a dalokra és a válogatott emlékekre, amelyek fiatalkorunk meghatározó részét képezték.
A Heaven Street Seven története a ’90-es évek közepére nyúlik vissza, és a koncert során a zenekar alapfelállásának öt tagja – Szűcs Krisztián, Ábrahám Zsolt, Takács-Brouwer Zoltán „Jappán”, Németh Róbert és Orbán Gyula – lépett újra közösen a színpadra. Szűcs Krisztián egy igazi tehetség, aki hangjával és szövegeivel teremtette meg azt a különleges univerziumot, ahol a banalitás, az abszurditás és a sajátos emberi gyarlóságok keverednek.
Az idei, „Utazás a kegyetlenbe” című novelláskötete révén Szűcs most íróként is bemutatja életét és pályafutását, feltárva a „sznobelláknak” nevezett elgondolkodtató történeteket, amelyek egy-egy dalhoz kapcsolódva fejtik ki a felnövekedés történetét.
Szűcs Krisztián abszolút antisztár, aki nemcsak elkerüli a sztárallűröket, hanem a sikerekhez fűződő elvárásokon is kívül áll. Dalaiban olyan szereplők lépnek fel, akik az élet és a szerelem terén bizonytalanok; az ő kudarcuk és elbizonytalanodásuk sokak számára ismerős. Ez teszi őket hihetővé, hiszen sokan azonosulnak a kudarcaikkal.
A HS7 dalai nem bonyolultságukkal, hanem az érzelmekkel és a szövegek egyszerűségével időtállóak. Nincsenek benne virtuóz szólók vagy kapkodós ritmusok; a zenekar tagjai különleges ügyességgel aknázák ki a banális zenei elemeket. A dalok és szövegek összhangzása egy karakteres, az évtizedek alatt is csak HS7-es világot teremtett.
A koncert egyik csúcspontja volt a HS7 legnagyobb slágere, a „Hol van az a krézi srác?”, amit nem a zenekar, hanem a fiatal banda, a Hűvös adott elő lendületes, punkos stílusban, ezzel friss energiát kölcsönözve a klasszikus dalnak. Később a HS7 ismét eljátszotta, ezzel mintha két generáció adta volna át egymásnak a zenét.
A „Gesztenyefák alatt” a szakítás utáni fájdalmakkal, míg az „Ez a szerelem” közös énekléssé vált, igazi koncerthimnusszá. A közönség soraiból sokan kívülről fújták a dalt, ezzel is bizonyítva, hogy a HS7 zenéje milyen mélyen beépült a generációjuk emlékezetébe. A „Mozdulj!” című dal már a címében dinamizmust ígér, ám a szövege ironikus módon a kivárásról beszél: „Meg ne kérdezd, hogy hogy vagyok, / tudod, hogy fogalmam sincsen.” Ez a cím és szöveg közötti feszültség jól tükrözi a HS7 különleges önironikus stílusát.
A „Dél-Amerika” a HS7 világának esszenciáját megtestesítve a szerelem, a tehetetlenség és az önirónia fúziója. A refrénje – „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát” – egyszerre vigasztaló és keserű humorral bíró, ami átjárja a szöveget a kudarcok felett érzett ingerültséggel.
A koncert vendége, Lovasi András csak néhány dalban csatlakozott Szűcs Krisztiánhoz, így inkább epizód szereplője volt az előadásnak, ám jelenléte nagy jelentőséggel bírt. Lovasi munkássága, legyen szó a Kispál és a Borzról vagy a Kiscsillagról, szintén hozzájárul a rendszerváltás utáni magyar kultúrtörténethez, amelyben a HS7 is benne foglaltatik, köszönhetően az iróniának és a hétköznapok apró részleteinek.
A több mint kétórás koncert során a HS7 nem klasszikus rockzenekarrá vált, hanem hű maradt önmagához; egyszerű zenei eszközökkel, karakteres sorokkal és szerethető emberi gyarlósággal beszélt arról a világról, amelyből egyszer minden elkezdődött.
Infó: Heaven Street Seven – kb. 30, Budapest Park, 2026. augusztus 8.
