Bosznia-Hercegovina három világhírű filmrendezője és a háború eltérő emlékezete
Bosznia-Hercegovina alig több mint három évtized alatt három világhírű filmrendezőt adott: Danis Tanović Oscar-díjat kapott, Jasmila Žbanić Arany Medvét nyert, Emir Kusturica pedig kétszeres Arany Pálma-díjas. Pályájuk nemcsak a boszniai filmművészet felemelkedéséről mesél, hanem egy máig feldolgozatlan háború egymással kibékíthetetlen történeteiről is.
Minél több a fájdalom a társadalomban, annál nagyobb az ihlet a művészetben – ez fokozottan igaz az 1992-ben függetlenné vált Bosznia-Hercegovinára, amelyet három évig tartó háború követett. Az exjugoszláv tagállamot sokan lőporos hordónak nevezték. Harcolt itt mindenki mindenkivel, legyen bosnyák, horvát vagy szerb. A bosnyákok ugyanakkor valóban áldozatai voltak a háborúnak: egy ponton több oldalról is támadás érte őket.
Ennek fényében nem meglepő, hogy csaknem tíz éven keresztül főleg dokumentumfilmek készültek, többnyire nemzetközi összefogással. Így született meg az 1995-ös Csoda Boszniában is, amely Cannes-ban debütált. Dino Mustafić és Danis Tanović alkotása Cannes mellett számos jelentős nemzetközi fesztivál műsorára került, a Croisette-en negyedórás ováció fogadta.
Azt, hogy Danis Tanović korunk egyik legtehetségesebb rendezője, a Senkiföldje című játékfilmjével bizonyította. A mű nemzetközi összefogással tudott csak elkészülni, a kamerákat például a szlovénok kölcsönözték a forgatás idejére. A fekete komédia-dráma elnyerte az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A mű két, egymással szemben álló oldalhoz tartozó katonát követ nyomon, akik a frontok közötti lövészárokban rekednek, és a történelem foglyai lesznek.
Tanović az Oscar és az elsöprő siker eufóriájában elhagyta hazáját, hogy nemzetközi karriert fusson be. Franciaországtól Hollywoodig sok helyen megfordult, de igazán kimagasló művet nem alkotott. Ahogy korábban nyilatkozta: ha kapsz egy Oscart, akkor onnantól kezdve hét évig szar filmeket fogsz készíteni. A formáját akkor szerezte vissza, amikor visszatért Boszniába: a Cirkusz Kolumbia, az Epizód egy vasgyűjtő életéből vagy a Kotlina című sorozat erős alkotások.
Bosznia-Hercegovina kortárs filmművészetének másik nagy alakja Jasmila Žbanić, aki 2006-ban első nagyjátékfilmjével Arany Medvét kapott a Berlinalén a Szerelmem, Szarajevó című drámájáért. A Grbavica Szarajevó egyik városrésze, amelyet a boszniai szerb erők a háború idején megszállva tartottak. A térség az etnikai tisztogatások, a fogva tartások, a kínzások és más erőszakos cselekmények színterévé vált.
Žbanić drámájának középpontjában Esma áll, aki tizenkét éves lányával, Sarával él Grbavicában. A probléma akkor kezdődik, amikor az iskolában igazolni kell Sara apjának háborús mártírstátuszát, és felszínre kerül egy szörnyű titok. A rendező visszatérő témája a boszniai háború alatt nők ellen elkövetett tömeges szexuális erőszak.
Hogy a rendezőt nem egyfilmes csodaként kell számon tartani, 2020-ban vált végképp egyértelművé, amikor elkészítette az Oscar-jelölt Quo Vadis, Aida? című filmet, amelyet a szrebrenicai népirtás egyik legfontosabb filmes feldolgozásaként tartanak számon. A dráma a szrebrenicai mészárlás idején játszódik. A címszereplő Aida tanárnő és fordító, aki az ENSZ-táborban próbálja megmenteni férjét és fiait a bevonuló boszniai szerb erőktől.
„A holland katonák egyetlen lövést sem adtak le, óriási a felelősségük sok ezer ember halálában, Thom Karremans holland ezredes háborús bűnös. Találkoztam több akkor szolgálatot teljesítő holland katonával, többségük nagyon fiatal volt, az ő traumáik is valósak” – nyilatkozta a rendező.
A boszniai filmvilág másik nagy neve a szarajevói születésű Emir Kusturica, a kétszeres Arany Pálma-díjas rendező, aki a francia Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozatának birtokosa is. Kusturica később egyre inkább szerb identitását hangsúlyozta, politikailag pedig Slobodan Milošević, majd Vlagyimir Putyin mellé állt. Az Underground című, 1995-ben Arany Pálmával díjazott alkotása, amely Jugoszlávia történetét és szétesését meséli el sajátos módon, a világ egyik felének csodálatos kultmű, másoknak otromba propaganda. Jasmila Žbanić például történelemhamisítónak nevezte az alkotást, Emir Kusturicát pedig hazaárulónak.
Bosznia-Hercegovinában rendezik meg Délkelet-Európa vezető filmfesztiválját, a Szarajevói Filmfesztivált is, amelyet 1995-ben, a háború végéhez közeledve, Szarajevó ostromának idején hoztak létre. A fesztivál azóta számos sztárt és filmpremiert vonzott, megfordult itt Angelina Jolie, Bono, Brad Pitt és Orlando Bloom is.
A Szarajevói Filmfesztivál a Berlinaléval együttműködve 2006-ban létrehozta a Sarajevo Talent Campust, a ma Talents Sarajevo néven működő kezdeményezést, amely oktatási, szakmai és kapcsolatépítési platformként segíti Délkelet-Európa és a dél-kaukázusi térség fiatal filmes alkotóit.
