Perzselő Csábítások az Ördögkatlanban
Az Ördögkatlan fesztivál szombaton véget érő rendezvényén gazdag színházi program várta a látogatókat, akik az amfiteátrum és pajták különböző tereiben élvezhették az előadásokat. Az időjárás igencsak fülledt volt, de a közönség lelkesedése nem csökkent, és mind komolyabb, mind szórakoztatóbb produkciókra nyitottan reagáltak. Amint beléptem a nagyharsányi szoborparkba, azonnal Törőcsik Mari emlékét idéztem fel, aki mélyen kötődött az Ördögkatlanhoz; 2018-ban ezen a helyszínen adta elő a Sztalker Csoport William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregényéből készült előadását.
Törőcsik Mari hangja most is jelen volt, hiszen felvételről hallhattuk a haldokló anya monológját, valamint Pilinszky Apokrifjéből egy részletet. Az amfiteátrum hangzása szinte felrobbant az érzelmektől; a színésznő hangja olyan erőt és bölcsességet sugárzott, amely felemelte a nézők és a játszók lelkét, különlegessé téve azt az estét.
A Túlélés Viharában
A Leláncolt Prométheusz történetét bemutató produkció a Tér 12 Kulturális Egyesület és a Szkéné közös munkájaként valósult meg, mely kizárólag ennek a különleges atmoszféráju amfiteátrumnak a hatása alatt bontakozott ki. A darab Aiszkhülosz művének Fenyvesi Orsolya által megalkotott, hol szabad szájú, hol pedig költői átirataTrencsényi-Waldapfel Imre fordításában készült. Prométheuszként Bán Bálint állt a színpadon, aki az emberiség számára a tüzet hozta el, ezért Zeusz bosszúját kellett elszenvednie. A térben őszintén és magasztosan jelenik meg, olyan hősnek tűnik, aki szinte mindenen felülemelkedik, ellenállva a szenvedéseknek.
Bán Bálint többek között azt mondja: „Zeusz hatalma nem örökkévaló, én láttam előre a végét…” Mindez Viktor Balázs rendezésében a könnyed komédia és a mély filozófiai szempontok ötvözetét hozza a nézők elé, s a darab valóban hasonlít egy hullámvasútra: hol mindennapi, hol játékos, máskor pedig magasztos pillanatok váltják egymást. Radetzky Anna jelzésszerű díszlete és a szoborpark környezete, a természet adta hatalom felerősítette az előadás élményét.
Veszélyes Viszonyok a Pajtaszínházban
Az Ördögkatlan nem csupán amfiteátrumi helyszínként szolgál, hanem pajtákban, szalmabálák között is megtalálja helyét a színház. Ezt nemcsak bizonyította, hanem megvalósította Láng Annamária és Szabados Mihály előadása a kisharsányi Kovács Udvarház pajtaszínházában. A VV, mint Veszedelmes Viszonyok című kétszemélyes színházi párbajuk izgalmas alkalmi adaptációval készült, amely Pierre Choderlos de Laclos híres levélregényén és a filmváltozaton alapul.
Az előadás martalékul szolgál a csábítás, szerelem, taktikák és manipulációk köré. A tizennyolcadik századi báli kosztümök sokáig elrejtenek mindent, de a paróka és smink mögött feltárulnak a valós motivációk. A két színész a levelek egy részét egy-egy kottaállványról olvassa, míg a kulcsjeleneteket a pajtában, a felforrósodott szalmabálák között mutatják be. „A szégyen olyan, mint a fájdalom…” – hangzik el, utalva a bűn és cinkos együttélésre, amely a történet két főszereplőjét összeköti. A délutáni színházi csatának a padokon ülő nézők voltak a legnagyobb nyertesei, hiszen az “Ördögkatlan” mágiája körülöttük bontakozott ki.
Szabad Színházi Érintések
Ilovszky Béla Játszótársak című tárlatán is megjelenik Törőcsik Mari, akit a Bajor Gizi Színészmúzeumban korábban már megtekinthetett a közönség. A Vylyan Pincészet kiállítótermében Bérczes László beszélgetett színházi fényképészekkel, köztük szó esett kedvenc felvételekről, színészekről és előadásokról. Törőcsik Mari egy újra felfedezett szellemként köszönt vissza, az Ördögkatlan végtelen szálainak egyike.
Cikkünk a Dráva Hotel Harkány támogatásával készült.
