Mi után sóvárog a függő?
Látszólag teljességgel érthetetlen a kérdés, hiszen nyilvánvaló, hogy mindenki a függés tárgyát fogja megadni válaszként. A dohányos alig várja az előadás szünetét, hogy rágyújthasson egy cigire, az alkoholista jóval a nyitás előtt ott toporog a bolt előtt, mert már minden elérhetőt megivott.
A WHO által kidolgozott ICD–10, a betegségek nemzetközi osztályozása szerint a tudatmódosító anyagokkal való visszaélés diagnózisában szereplő hét fogalom közül négy a sóvárgás jelenségével van összefüggésben. Mivel nem egyszerű betegségről, hanem komplex bio-pszicho-szociológiai rendellenességről van szó, várhatóan a kezelés is nehéz és összetett kell, hogy legyen. A nyugati kultúrában általánosan ismert kezelési módszerek három nagy csoportba sorolhatók: gyógyszeres, pszichoterápiás és viselkedésterápiás.
A kezelés során az érintett számára kisebb rosszat jelentő helyettesítő függés jöhet létre. Egy szerencsejáték-függő beszámolója szerint az elvonóintézményben zsebpecát adtak neki, hogy fogjon sneciket a Balatonban, és a snecikre vadászva ugyanazt az élményt érezte, mint amikor a játékgépbe dobálta befelé a pénzét.
A sóvárgás mechanizmusa
Raman Khosla, az indiai Pune University pszichológiaprofesszora szerint a legtöbb terápia csak a szerek másodlagos következményeivel foglalkozik, nem pedig a legerőteljesebb hajtóerővel, a sóvárgással. A függő többnyire nagyon is jól tudja, hogy amit tesz, az helytelen, sőt káros.
A buddhai tanításon alapuló megoldás négy alapvető tudati tényezőt különböztet meg: a vinnyánát, valamilyen történés puszta regisztrálását; a szánnyát, a megkülönböztetést; a védanát, a minősítést; végül a szankhárát, a reakciót. A folyamat során az eredeti inger és a belső késztetés közötti közvetlen összefüggés eltűnik.
A James–Lange-féle érzelemelmélet szerint a testi manifesztációkra, fizikai érzetekre reagálunk. Friedrich Nietzsche a Túl jón és rosszon című művében így fogalmazott: „Az ember végtére is a vágyait szereti, nem azt, amire vágyik.”
Gyakorlati lehetőségek
A gyakorlati eredmény érdekében a fent leírt ciklust meg kell szakítani a védana és a szankhára között. Ez az ún. Goenka-féle Vipassana lényege. A meditációs technika alapjai 10 napos, bentlakásos tanfolyamon sajátíthatók el.
Máté Gábor függőséggel foglalkozó, A sóvárgás démona című könyvében azt írja, hogy hosszú praxisa során nem találkozott olyan függővel, akinek az életében ne lett volna jelen a függést kiváltó feldolgozatlan trauma.
1992 és 1998 között a svájci igazságügyi minisztérium egy terápiás kutatási programot finanszírozott, amelyben a Vipassana meditáció központi elemként szerepelt. A kétéves utánkövetéses vizsgálat alapján 60 százalék feletti gyógyulási arányt találtak.
Az elhízott egerekkel végzett kísérletek szerint a kannabidiol és a kannabigerol javítja a vércukorszint szabályozását, csökkenti a máj zsírtartalmát, bódító hatás nélkül.
