Maga esik bele
Szentkirályi Alexandra szégyennek nevezte, hogy az Országgyűlés keddi ülésnapján a többség nem választotta meg a Fidesz, illetve a KDNP Médiatanácsba szánt jelöltjeit. A volt főpolgármester- és egyéni parlamenti képviselőjelölt jelenleg az Országgyűlés művelődési bizottságának elnöke.
A testületbe csak a tiszások és a Mi Hazánk delegáltja kapta meg a szükséges támogatást. Kereszténydemokrata kollégája, Latorcai Csaba elfogadhatatlannak nevezte a történteket, kiemelve, hogy a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a frakciók előzetesen a bizottság által támogatott jelöltjeit a parlamenti szavazáson elutasítsák.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának történetében éppen a jelenleg felálló grémium az első, amelyben helyet kapott ellenzéki jelölt. A kormánypárti delegáltak esetében először a tanács fennállása óta a szakmaiság, és nem a párthűség dominált. Az elnökké választott Polyák Gábor múltja is jelentős változást jelez a testület gondolkodásmódjában és működési elveiben.
A Médiatanács 2010-es megalapítása – egyúttal az Országos Rádió és Televízió Testület megszüntetése – óta a regnáló kormányok a parlamenti kétharmaduk birtokában különféle jogszabályalkotásokkal és bizottsági praktikákkal saját igényeik szerint formálták a szervezetet. Ellenzéki jelölt egyetlen alkalommal sem juthatott be a testületbe, noha a törvény ezt előírja.
Bár hivatalosan az elnök és a tagok csak kilenc évre kaphattak mandátumot, hosszabbítási lehetőség nélkül, a jogszabályi szövegbe egy átmeneti rendelkezés is bekerült, mely szerint a Médiatanács elnöke és tagjai megbízatása megszűnése időpontjának az újonnan megválasztott elnök és tagok megbízatásának kezdetét kell tekinteni. Mivel nem állítottak új jelölteket, a régiek maradhattak, 2022-ben pedig ismételten elgáncsolták az ellenzéki összefogás közös próbálkozását.
A Médiatanács az elmúlt bő másfél évtizedben ahelyett, hogy eredeti rendeltetésének megfelelően ellenőrizte és biztosította volna a sajtószabadság érvényesülését, valamint jogszerűen ellátta volna például frekvencia-pályáztatási feladatait, afféle kormánypárti pörölyként lebegett a hazai sajtó felett. Vezetői és tagjai a kormányzati holdudvar kipróbált emberei közül kerültek ki, rendelkezései az ellenzéki sajtó ellehetetlenítését és a pártholdudvar kielégítését szolgálták.
A testület asszisztált a hazai médiapluralizmus megszüntetési kísérletéhez és a közmédia propagandává silányításához, közben arrogánsan reagált a sajtószabadságot és a sokszínűséget féltő hazai és külföldi kritikákra, figyelmeztetésekre.
Mindezek láthatóan nem jutottak el Szentkirályihoz és Latorcaihoz, esetleg nem érték el az ingerküszöbüket, de még valószínűbb, hogy kifejezetten elégedettek voltak a helyzettel és a rendszerrel, melyről egészen április 12-ig úgy gondolták, örökké tart. A kijózanító választási eredmény ellenére bő öt hónap sem volt elegendő, hogy levetkőzzék a régi reflexeket, és továbbra is dacolnak a tényekkel. Ami a kisebbik baj, a nagyobb, hogy mindezt kamerába is mondják.
