Olimpia, rálátással a Dunára
Karácsony Gergely főpolgármester ismét felvetette a budapesti olimpia rendezésének gondolatát. A felvetés mögött az a logika húzódik, hogy az elmúlt évtizedek kormányzati beruházásai nyomán az ország tele van nagy, többnyire kihasználatlan stadionokkal, és egy olimpia vállalása esetén az állam jelentős forrásokkal támogatná a házigazda várost. Ez az út kínálkozhat a Duna-híd, a körvasút, a repülőtéri gyorsvasút, az M0 befejezése, valamint a csepeli HÉV föld alá süllyesztésének felgyorsítására.
A gondolatmenettel szemben azonban komoly ellenérv, hogy a meglévő, rendkívül drága stadionok olimpiai szintű alkalmassá tételéhez még tetemes közpénzt kellene fordítani. A világversenyek után több helyszínen visszabontották a lelátókat, és a Duna medrében, a Parlamenttel szemben felhúzott ugrótorony is jelentős összegbe került. A nullszint eléréséhez – ahonnan már csak a városi infrastruktúra és a turisztikai létesítmények fejlesztése maradna – beláthatatlan költségekre lenne szükség. Arra pedig nincs garancia, hogy a végén nem ismétlődne meg a korábbi forgatókönyv: megrendezik az olimpiát, a város pedig a megszokott állapotában vészelné át a néhány hetes eseményt.
