A kamatstop fékezés nélkül továbbhajt
Józan ésszel nehezen felfogható, hogy miért nem szűnt meg szeptember 30-án a jelzáloghitelek kamatstopja, holott ez volt a többszörösen prolongált – 2022-ben eredetileg fél évre tervezett – intézkedés legutóbbi határnapja. Sőt: ezúttal még csak ki sem tűztek egy újabb időpontot.
A NER hasonló módszerrel sózta rá a különadókat is a vállalkozások egy csoportjára és a pénzintézetekre. Ugyanakkor például a bevezetésükkor is antidemokratikus és anakronisztikus vészhelyzetek fenntartásának meghosszabbításához minden alkalommal precíz határidőket mellékeltek Orbánék. A kamatstop azonban a jelek szerint nem ilyen vészes.
A kivezetés elmaradásának indoka is eléggé furcsa: a kormány a magyarázat szerint nem tudott megállapodni a feltételekről a Magyar Bankszövetséggel. Azt korántsem állítjuk, hogy a pénzintézetek érdekvédelmi szervezetével könnyedén közös nevezőre lehet jutni, annak ellenére, hogy az Orbán-kormányok idején erre és az ellenkezőjére is volt példa. A több évtizedes kapcsolatukba éppúgy belefért a NER önös szándékaira való engedelmes bólogatás, mint a kemény, fogvicsorgató ellenállás, olyannyira, hogy akadt elnökük, aki a lemondással nemcsak fenyegetőzött, hanem azt be is váltotta.
A mostani helyzet azonban korántsem egyértelmű. A gazdasági sajtóban és a közvéleményben szeptember végéig az a határozott várakozás élt, hogy a kormány ki fogja vezetni a kamatstopot, hiszen júniusban – első konstruktív cselekedetei egyikeként – saját maga bocsátotta társadalmi egyeztetésre a tervezetet. Ezzel a várakozással ment szembe, hogy ezt az utolsó pillanatban mégsem lépték meg, pedig már körvonalazódott egy olyan intézkedéscsomag, amelynek életképességéről a mintegy 216 ezer hiteladós is meggyőzhető lehetett volna. Ezzel szemben szeptember közepén a pénzügyi tárca államtitkára a Parlamentben már azzal érvelt, hogy nem sikerült megegyezniük a Magyar Bankszövetséggel a kamatstop kivezetésének olyan feltételeiről, amelyek kellő garanciát jelentettek volna, hogy a változtatás ne okozzon jelentős tehernövekedést az ügyfelek számára.
A jelenlegi kormány tudatában van annak, hogy a határozatlan időre szóló hosszabbítás olyan adósokon is segít, akik erre már nem szorulnak rá, a szabályozás pedig nem veszi figyelembe, hogy a nehéz helyzetben lévő hitelesek támogatásának leghatékonyabb módja az egyedi átstrukturálás, különösen a hitelszerződések újratárgyalása lehet.
Ezt még a bankok is vitaalapnak tekintették. De emlékeztettek arra, hogy a kamatstop gazdasági, jogi és etikai szempontból is aggályos intézkedés, nem utolsósorban azért, mert a bankok többször írásban is tájékoztatták ügyfeleiket a változó kamatozású jelzáloghitel kamatkockázatáról, és felajánlották a fix kamatozásúvá alakítás lehetőségét. Ezzel a hiteladósok egy része élt is.
A Magyar Bankszövetség több tagja már korábban sem volt tétlen: 2025-ben az Alkotmánybírósághoz fordultak, hogy az állapítsa meg a kamatstopos rendelkezések, illetve azok meghosszabbításának Alaptörvénybe ütközését. Azzal érveltek, hogy a kamatstop utólagosan, indokolatlanul és alkotmányossági megalapozottság nélkül avatkozik be a magánjogi szerződésekbe, sérti a szerződéses szabadságot, a tulajdonhoz való jogot, és aránytalan pénzügyi veszteséget okoz a szektornak. A taláros testület azonban ebben a számára korántsem bonyolult, 842 milliárd forintnyi tartozásról szóló ügyben mindeddig képtelen volt véleményt nyilvánítani. A kormány a kamatstop kivezetésénél megmutatkozó döntésképtelenségének oka aligha lehet más, minthogy nem tud szembefordulni a parlamenti ellenzék bírálatával. Attól félnek, hogy ha ezt megteszik, akkor saját támogatóik egy részét is elveszíthetik. Magyar Péterék aggodalma azonban korántsem megalapozott, ugyanis az MNB adatai szerint mindössze 19 ezer szerződés sérülékeny, a teljes jelzáloghitel-állomány 2,1 százaléka.
Erre a helyzetre is igaz Illyés Gyula mondása: „Mert növeli, ki elfedi a bajt.” A kamatstop kivezetésének késleltetése egyre szaporítja a nehéz helyzetbe jutó hiteladósok számát. Ez kinek az érdeke?
