Szeifert Natália: Időgépjavítás
A két ünnep közötti időszak különleges, hiszen ez az az idő, amikor anyuval mindig elmegyünk a nagynénémhez. „Feltétlenül, Jankám, feltétlenül megyünk” – mondja anyu a telefonba, miközben apu grimaszol, én pedig nevetek. Ilyenkor semmi sem történik, és pont ezt élvezem a legjobban. Anyu és apu itthon vannak, én pedig szabadon játszhatok az új játékaimmal, például a Hamupipőke babához kaptam egy tökhintót. Kicsit sajnálom, hogy levágtam a baba haját tavaly nyáron, de egyébként minden rendben van. Ülök a karácsonyfa alatt, nézem a tükröződést a piros gömbben, és órákig el tudok szórakozni azzal, hogy dülöngélek, nézem, hogyan változik a tárgyak képe, amint jobbra vagy balra dőlök.
Elérkezik a pillanat, hogy el kell menni Jankához. Kicsit várom, kicsit pedig nem. Szeretem, hogy metróznunk kell, és átkelni a hídon Budára, de nem szeretem otthon hagyni a karácsonyfánkat, sem apu. Janka mindig örömmel fogad minket, de mindig rákérdez, milyen szépen kikerekedtem. Anyu védi a véleményem, állítva, hogy nem vagyok dagi, de Janka mindig képes megjegyzéseket tenni arra, hogy mennyit eszem, például a poharamat az alátétre kell tennem, és a kanapén sem szabad ugrálni. Janka konyhája mindig finom, és ráadásul nem is kell megenni a levest, ha nem kérem. A félig hallgató beszélgetéseikből kiderül, hogy Janka a munkatársairól mesél, akiket nem is ismerek, de úgy érzem, hogy unalmasak és borzasztóak.
Janka könyvtára lenyűgöz az óriási, nehéz könyveivel. Most, hogy már tudok olvasni, el szoktam olvasni a címeket, mint Kuzibmus, Művészeti anatómia vagy Impresszionizmus. Janka nagy lakásában, ahol mély a plafon, sokat el lehet filozofálni, ha az ablakpárkányon ülök és nézelődöm. Az étkezések után szépen belesüppedtem az ablaknál, és olvasgatni kezdtem a boltok tábláit. Az apró feliratok, mint a fodrász és zöldség-gyümölcs bolt könnyen mentek, de akadt nehezebb is, mint az időgépjavítás.
Az időgépjavítás felirata meglepett. A budapesti utcában a legrégebbi tábla, ami egy keskeny ajtó fölött áll. Képzeletemben megjelenik az időgépjavító, aki odabent áll, fehér hajjal, és várja az embereket, akiknek problémáik vannak az időgépükkel. Gondolkodom arról, milyen formái létezhetnek az időgépeknek: autószerű, zsebórás, vagy talán egy nyaklánc, mint a Harry Potterben. Hogyan kellene elmesélnem a dinók világát, amikor az időgép segítségével visszautaznék? Az időnk képes lenne megóvni a múltat, mint a nagypapa életét vagy az ifjúkoromat, mindezt elkerülve a sok süteményt, ami az iskola ünnepeivel együtt jár.
Amikor hazaérkezünk, apu megkérdezi, milyen volt a napunk. Anyu azt mondja, hogy jól viselkedtem és remekül szórakoztunk. Apu rákérdez, és várja, hogy mondjak valamit, de csak bólogatok, hiszen titkokkal telve érkeztem haza. Mert lehet, hogy van az időgép, ami elrejti a múlt titkait, amiről a felnőttek nem beszélnek. Az üveg mögött sok titok lapul, és nekem már egy külön feladatom van: felfedezni, mi is az én időgépem.
Forrás: nepszava.hu/3305373_szeifert-natalia-idogepjavitas
