Wirth Imre: Levelek Hintáztat
Leveleket hintáztat a szél a tölgy alatt, kertedben. Csontváz, óriás pöfeteg spórái szállnak szerteszét, az iramló év, mi a vége. Havat fúj szempilládra és ráncokat karistol Isten, arcunk sivatag emléke.
Eltévedtünk, el, nem felelsz, hálót merít, reményt az ég szomorúságunk pulzáló, földi csillagrendszerébe.
Az Év Vége Feletti Elmélkedés
Ahogy a karácsonyi időszak közeledik, a búcsúztatás szomorú, de mégis reményteli pillanataival szembesülünk. Az év vége mindig egy új kezdet felé vezet, miközben visszatekintünk a mögöttünk álló hónapokra. Az ünnepek során sokan keresünk kiutat a mindennapi szürkeségből, és a költészet ebben komoly segítséget nyújt, mint ahogy Wirth Imre verse is tükrözi ezt a harcot.
A Költészet Szabadsága
Wirth tulajdonképpen azt fogalmazza meg, hogy hogyan élhetünk szabadon a szavak világában, ahol minden egyes levél, amelyet a szél hintáztat, egy új történetet mesél el. A versei nemcsak az elmúlásról beszélnek, hanem a reményről és az új lehetőségekről is. Az óriás pöfeteg és a többi természeti elem olyan szimbólumokat hordoz, amelyek az életünk összetettségét és szépségét tükrözik.
A jövő, amely előttünk áll, kérdéseket vet fel, de Wirth költészete egy biztos pontot kínál, ahol az érzelmek és érzések szabadon áramolhatnak. Az év vége nem csupán egy időszak lezárása, hanem egy új fejezet kezdetét is jelentheti, amiért érdemes harcolni és bízni a jövőben.
Forrás: nepszava.hu/3305369_wirth-imre-leveleket-hintaztat
