Makó Ágnes: Jobb híján

Makó Ágnes: Jobb Híján

Veri az eső, csorog a lé, ez az állapot mindenkié. Valami itt tart minket, ideszegez, a meghajló vékony bádoglemez gyorskötözővel rögzítve, ugyanazzal a szaggal és ízzel, mint ami nem engedi el a foglyát. A valóság lemossa a sminket, végigcsorog az oszlopon, és ezt a szlogent még ellopom.

Rozsdás és homályos létkérdés, annyira megunhatatlan az ismétlés. Sorban a százhuszonhatodik elkészülő munkát nézzük, amely kenődik, mállik és végül lebomlik. Krétával felskiccelt békeharc, otthagyott, elfolyó férfiarcok tűnnek fel, letépett plakátok foghíján, amelyekre jobban vagyunk képesek szavazni, jobb híján.