Húsvét előtt
A plüssnyúl végül a férfiöltöző kukájában landolt, ahol elfeledett műanyag flakonok, péksüteményes zacskók és félig megrágott kekszek között hevert. A nyúl egyik lábán átlátszóan látszott a fehér tömés, míg a fikarcnyira leszakadt füle kókadtan lógott a szeméttartó szélén. Egy idős férfi bicegve közelített a folyosón, papucsa hangosan csattogott a kőpadlón, mígnem megérkezett az öltöző ajtajához. Kinyitotta, és belépett. Fürdőköpenyének övét lazította, zsebéből elővett egy gyűrött papír zsebkendőt, és kifújta az orrát. Az ajtó nyitásakor a kukába vetett pillantásával észrevette a nyulat. Ritkán látott már ilyen otromba plüssállatot, ami alapjában véve maradék anyagokból készült. Száján egy fekete X hímzés díszelgett, és szomorú gombszemek figyeltek felé. „Te is megjártad, lejárt a szavatosságod, akárcsak nekem,” mondta ironikus hangon, miközben éppen a zsebkendőjét akarta a nyúlnak dobni, de végül meggondolta magát. Előrehajolt, kiemelte a kukából a plüsst, majd leültette a padra a szekrénye előtt, és elindult zuhanyozni.
Amikor visszatért, különös zavarba jött. Valami miatt nem akarta a nyúl előtt átöltözni, így fogta, és betette a hátizsákja külső zsebébe, a fal felé fordítva őt. Hazaérve először kipakolta vizes úszónadrágját, kiöblítette a fürdőszobában, majd feltette a törölközővel együtt a szárítóra. Ezután átvette az átöltözés rituáléját. Belépett az apró lakás konyhájába, leült az asztalhoz, és ekkor jutott eszébe a nyúl. Végigkutatta a hátizsákját, de sehol sem találta. A lakást is alaposan átvizsgálta, sőt még a bejárati ajtót is kinyitotta. A folyosón felgyulladt a villany, és a plüssállat ott feküdt a lépcső mellett. „Gyere csak, ne félj!” mondta, miközben felemelte, és bement vele a lakásba. Kicsit téblábolt az előszobában, végül rátette a cipősszekrénykére, ahol a régi bögréhez támasztotta, amiben apró holmik voltak. A nyúl lába lelógott a szekrény oldalán, és a férfi bólintott: megfelelt az elrendezés. Még a volt felesége se szólhatott volna rá.
Újra a konyhába ment, ivott egy pohár vizet, és ráébredt, hogy elfelejtette a kenyeret venni. Sóhajtott egy nagyot, elővett egy szatyrot, és zsebre tette a kulcsát. Mielőtt kilépett volna az ajtón, odabiccentett a nyúlnak. A boltba érve már hetek óta a húsvéti készülődések zajlottak. A bejáratnál különféle dekorációkkal – tollkoszorúkkal, csibékkel, báránykákkal, tojásfestékekkel és csokoládéfigurákkal – várták a vásárlókat. A férfi némán bosszankodott a sok limlom láttán, hiszen neki e minden színes giccs az ünnep során igazából semmit sem jelentett: nem hitt a feltámadásban. Beljebb haladva kiválasztott egy szép, ropogós héjú fehér kenyeret, majd néhány perc után a húspultnál és a zöldség-gyümölcs részen is nézelődött, végül beállt a pénztárhoz. A hazaúton többször is meg kellett állnia.
A ház előtti padon egy fiatal pár ült, szorosan átölelve egymást, miközben a parkban játszó kutyákat figyelték. Hűvösödött az idő, a férfi összébb húzta magán a kabátját. A konyhában kipakolta a frissen vásárolt dolgokat, utána megterítette az asztalt, és levágott egy szeletet a kenyérből vacsorához. Leült, előtte gőzölgött a tányérban a leves, közben kinézett az ablakon, ahol már leereszkedett a köd. Évek óta egyedül ünnepelte a napokat, gyereke nem volt, pedig nagyon szeretett volna, ám ebben sem tudtak dűlőre jutni a volt feleségével. Elkezdte enni a levest. Fáradt volt már, az úszás és a vásárlás kimerítette, különösen balesetes lába fájt. Hirtelen letette a kanalat, felállt, és behozta a plüssnyulat. Az asztal mellett, a férfiéval szemben ott állt egy üres szék, arra ültette a nyulat. Visszatért az étkezéshez, két kanállal a levesből, majd újra felkelt, átment a nappaliba, és a heverőről levett két nagyobb párnát eligazgatta, hogy a nyulat ráültethesse. A hűtőből elővett egy sárgarépát, megmosta, majd letette a nyúl elé. Visszaült a tányérjához, bólintott, és folytatta az étkezést. A nyúl egészséges füle büszkén emelkedett az asztal lapja és a párnák fölé. Amikor elfogyott az étel, a férfi kényelmesen hátradőlt és halkan suttogta a nyúl felé: „Idén tényleg kellene venni pár szép festett tojást.” A nyúl nem felelt, de az asztal alatt vidáman meglóbálta a lábát.
