Élet és Nyugalom az Osztrákok Számára
Schóbert Norbi egy osztrák síparadicsomban járt nemrégiben, ahol egy, az átlagosnak mondott étteremben fogyasztott el egy fél adag ebédet, melynek költsége kilencezer forintra rúgott. Ez a példa jól mutatja, hogy az árak Bécsben bizonyos tekintetben emelkedettek, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy akármelyik városban találkozhatunk kedvezőbb lehetőségekkel is. Azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy a bécsi mindennapok során mennyire másképp viszonyulnak az emberek a megélhetéshez és a biztonsághoz.
Az irónia az, hogy míg itthon azt mondhatjuk, négy órás árufeltöltői munka többe kerül, mint egy hónapnyi szerkesztői munka, sokan nem veszik észre, hogy a megfelelő szakmai munkaért ugyanabban a helyzetben, Bécsben sokkal többet lehet keresni. Tovább fokozza a helyzet komikumát a mesterségem adta lehetőségek eltérősége.
Az árstop csodájaként emlegetett Magyarország sokak számára nem más, mint egy virtuális védőernyő. „A négyezer forintból jól tudok egészségesen táplálkozni” szlogen sok beszélgetés középpontjába kerül, holott a valóságban sokkal nehezebb a dolgunk. Tízezer forint ilyen környezetben könnyedén eltűnik, az ember észre sem veszi, hogy éppen mennyit költött a mindennapi szükségleteire.
A valódi hangsúly azonban nem csupán a pénzen van, hanem azon a megfizethetetlen nyugalmon, amelyben az osztrákok élnek. Nem kell amiatt aggódniuk, hogy az alapvető szolgáltatások — például az egészségügy, oktatás, szociális védelem — állandó romlásnak van kitéve, miközben a politikai elit hitegeti őket, és a szembenézés helyett inkább eltereli a figyelmet a valódi problémákról.
Az osztrákok mindennapi életét nem árnyékolják be azok a problémák, amelyek bármikor bármelyik magyar állampolgárt megterhelhetnek. Gondoljunk csak arra, mekkora stressz lehet, ha el kell dönteni, melyik az igazán megfelelő iskola a gyerek számára, vagy hogy kivel lehet a legjobban kezeltetni az egészségügyi problémákat. Az eredmény: az osztrákok sokkal kiegyensúlyozottabb életet élnek, ami jótékony hatással van a mentális és fizikai állapotukra.
A nehézségek megoldására sokan a saját kezükbe veszik a dolgokat, és ez a végtelen éberség, a folyamatos talpraesettség szinte elkerülhetetlen stresszforrássá válik. Az ebből fakadó feszültség végső soron akár a nyugdíjas években is megjelenhet, gyümölcsöző utazások helyett keserű megjegyzések formájában. Az életfitness, amely valódi boldogságot hozhatna, helyett a haláltánccá alakulhat.
De vajon mennyibe kerülne mindez valójában? Az árstopos állapotokat figyelembe véve, nehéz megmondani, de az biztos, hogy a mindennapi béke és problémamentesség iránti vágy mindannyiunk számára elérhetőbbé válna, ha azt a valóságban is megengedhetnénk magunknak.
