EURÓPAI TAVASZ
A nap-éj egyenlőség varázslatos pillanata, amikor a természet átalakulása teljessé válik. Március huszadikán, 14 óra 46 perc és 46 másodperckor a Nap az éggömb déli feléről az északira lépett át, amely pillanatban mindkét féltekén egyenlő ideig tart a nappal és az éjszaka, 12-12 órán keresztül. Ezzel hivatalosan is megkezdődik a csillagászati tavasz, amikor a nappalok hossza kezdi meghaladni az éjszakákét egészen június 21-éig, a nyári napfordulóig. Ekkor bár a hőség elérheti a csúcsát, a sötétség fokozatosan visszatér, és a tél közeledtére figyelmeztet minket.
A vonaton ülve érezni lehet ezt a lebegő állapotot, amikor éppen két ország határán átkelve egyfajta semmiben elmerülve utazunk. A szerelvény áthalad a láthatatlan schengeni határon, ahol se itt, se ott nem vagyunk egészen biztosan. Szemeim felfedező útra indulnak az ismerős, ám lepusztult tájon, miközben lelkemben már a túloldalon, a rendezett világban érzem magam. Amikor testem utoléri lelkemet, egy hűs fuvallat érinti meg a forróságot, és megkönnyebbülés tölt el.
Végre szabadon! Hátborzongató háborús nyomasztás, átgondolatlan kampányígéretek és hazugságok nélkül élhetjük életünket. Hiába szeretek a hazámban élni, ha Európában számkivetettek vagyunk, még ha ez most nem biztos, hiszen április 12-én még van egy utolsó lehetőségünk, amelynek kimenetele nem csupán a mi akaratunkon múlik. De éppen ezért tennünk kell, ami tőlünk telik. Az lenne az ideális, ha április 12-én arra ébrednénk, hogy most múlik el a múlt, és rajtunk fordul meg a jövő. Milyen lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel állhassunk az urnák előtt? A válasz kulcsa abban rejlik, hogy alaposan figyeljük a jelölteket, mérlegeljük az eddig tett lépéseiket, és gondolkodjunk el arról, mit várhatunk el tőlük a jövőben. A következő két hét házi feladata az, hogy próbáljunk meg szűrni a fals hírek világából, kerülve a trollokkal teli kommentárkat, és amennyire csak lehetőségünk van, olvassunk elemzéseket, hogy jól informáltan közelíthessünk a választáshoz, mind egyénileg, mind társadalmilag.
A választás, a szavazás nem csupán alapjog, hanem kötelesség is, és fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a felelősséggel. Figyelembe kell venni, hogy ha egy európai nép is ránk tekint, akkor talán más szemmel látja, hogy mi történik hazánkban. Vajon mit gondolnak rólunk? Megfelel a közvélemény az elvárásainknak, vagy érezhető a közben elkövetett hibáink következménye? A többi európai nép, aki közösen, politikai és pénzügyi összefogást keresve próbál túlélni a globális válságokban, vissza akarja nyerni uniós integritását és szuverenitását, míg a hazai vezetőink sokszor a maguk hatalmi érdekeinek alárendelik az ország közös érdekét.
Izgalmas és hasznos interakciók születhetnek, amikor más országokban tartózkodunk, és érdeklődünk arról, mit tudnak rólunk. Kérdezzük meg a környező országokban élőket, milyen véleményt alkothatnak rólunk, miközben mi is szeretnénk, ha turista vagy akár bevándorló minőségében fogadnak minket a külvilágban. A balkáni típusú közélet szokásait le kell vetkőznünk, vissza kell térnünk az egyetemes emberi együttélés keretei közé, amit az európaias viselkedés alapvetően a kölcsönös tiszteletre épít.
A városi élet apró szabályai fontosak: piros lámpánál gyalogosként meg kell állni, megvárni, míg zöldre vált. Az autósoknak figyelniük kell a gyalogosokra, és megállniuk, ha az átkelőhely közelében gyalogos közeledik feléjük. Az üzletek, boltok világába belépve elengedhetetlen a barátságos köszöntés. A helyiek általában kedvesek, sőt, tapasztalataim szerint a rossz modor leggyakrabban a bevándorlóktól ered, akik még nem szoktak hozzá a jövőbeli hazájuk kultúrájához. De biztos vagyok benne, hogy ahogy idő múlik, ez a helyzet is meg fog változni.
