KAPUŐRCSERE: A MÉDIAHATÓSÁG JÖVŐJE
A Koltay András felmentéséről szóló döntés talán nem olyan jelentős a közvélemény számára, mint Sulyok Tamás ügye, ami ironikus, mivel Magyar Péter javaslatára éppen Sulyok mentette fel Koltayt. Az esemény azonban egy alapvető kérdést vet fel: mit várhatunk el egy médiahatóságtól egy demokratikus államban?
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács eredeti küldetése nem az, hogy a kormány médiapolitikai elképzeléseit végrehajtsák. Szerepük az, hogy biztosítsák a média szabadságát és sokszínűségét. Azonban az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy a függetlenségük komoly kérdéseket vetett fel.
Nem arról van szó, hogy egy-egy döntés vitatható lett volna – ez a szabályozó hatóságok esetében mindig előfordulhat –, hanem arról, hogy az intézmény maga a politikai rendszer részévé vált. A Klubrádió frekvenciájának elvétele kiemelkedő példája ennek: a döntés nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is a médiaszabadságról folytatott viták jelképe lett. A Médiatanács jogi szabályokra hivatkozott, de a bírálók azt állították, hogy a jogalkalmazás nem volt független a politikai környezettől, így a főnök csőrét bökő, erősen ellenzéki hangvételű rádiótól történő eltávolítás politikai motivációt sugallt.
Fontos, hogy a személycsere ne csupán politikai oldalak váltását jelentsen. Amennyiben vissza tudjuk állítani azt az elvet, hogy a médiahatóság a mindenkori kormánytól független, szakmai alapon működő intézmény, akkor a mostani döntés valóban érdemi változást hozhat.
A demokratikus intézmények értéke abban rejlik, hogy képesek ellátni feladatukat akkor is, amikor a hatalomnak nem tetszik a működésük. Ez a mediális térben az NMHH és a Médiatanács eredeti szerepe, és végső soron figyelmet érdemel, hogy a mostani személyi döntés is ebbe az irányba mutasson. A szándék nyilvánvalónak tűnik; remélhetőleg a megvalósítás is ennek megfelelően alakul.
