Fény és Sötétség: Az Elveszett Idők Képe
A három részre szakad Magyarország, sütkérezik a sötét középkor árnyékában, mégis a jövő lángja pislákol a félhomályban. Egy bátor társaság, a fényevőké, lázasan dolgozik a nép felvilágosításán, ám közben árnyként lebeg fejük felett a hivatalosan nem is létező inkvizíció szelleme. Az istenadta nép, akit elnyom a tudatlanság, vajon mit szól mindehhez? Nyerges Gábor Ádám még készülő regénye, a Napnál világosabb, bepillantást enged ebbe a zűrzavaros világba, bemutatva a múlt és a jövő határvonalát.
Ébredés a Fájdalom Határán
Gedeon, a pap, felnyitná szemét, ám súlyos fejfájása elnyomja minden vágyát. Az elmosódott környezetben, álmából többször is visszaesve, csak a kukorékolás és az ágak zörrenése ébreszti fel. Rá se kérdezett, hogy miért van ott fáradt testével egy üres demizson árnyékában. Kellemetlen érzésekkel a mellkasában, visszahúzódva látja, ahogy Ilike, a fiatal lány, ártatlan szépsége nem csupán álom, hanem a valóság darabja, amit most kifogásként használ saját vágya kirözöttedben.
A Vágy és a Tiltott Cselekedetek Játékában
Gedeon szívében a vágy és a bűntudat összefonódik, tétovázva közeledik Ilike teste felé. A regényeletes képek, mint egy festmény, mutatják be a finom, de határozott érintéseket, amelyek bátorságot, ugyanakkor félelmet ébresztenek benne. Ilyen formán a múlt és a jelen szövevényes kapcsolatának mélységeibe nyúlik. A tilalom határvonalán táncolva az emberi érintkezés, az emlékezés érzéki feszültségei között, az eszmény és a bűn összeérnek, egy pillanatban kavarodva a valóságban.
A Közösség Tehetetlensége
Miközben faluszerte morognak a népek, Gedeon atyát mint szentet ünneplik, amiért a vasárnapi istentiszteletet még mindig megtartják. De a valóság sokkal sötétebb. A papok, akik szolgaivá váltak, lassan eltűnnek a színről. Az emberek között vad pletykák terjednek, miszerint már nincs is, aki a lelkek üdvözüléséért harcolna. A szomorúság, a veszteség és a fájdalom erőteljesen dominál, ahogyan a közösség lassan feladja reményeit, s a jó Gedeon atyát mindenki megmentőjeként dicséri.
Az Előrejelzés Terhei
Gedeon atya útján, ahogy a közöny alól felszabadulva vonul, a távolban már érzik a temetés szomorú hangját. Lehetőségek, teendők és kötelezettségek rései között lavírozva, a halál és a gyász határvonalán áll, a morajló szavakat összesűrítve a rengetegben, eternalsegítve azt, ami már elveszett. Az emberek monoton gyászénekét hallgatva, miközben a pályaudvar gyötrelmes csendje kettévág minden reményt, csupán az emlékek maradnak életben a szívben.
Várakozás a Szónoklat Körül
Bár a gyász fájdalma, és a halál mélységei próbára teszik Gedeon lelkét, a pap elindul, hogy elmondja az utolsó szavakat az elhunytakra emlékezve. Az emberek a sír mellett gyülekeznek, kicsiny testükben a fájdalom lüktet. Gedeon atya, a szertartás súlya alatt, már-már elemészti a tehetetlenség, míg ahogy leereszkedik az utolsó áldás, úgy fogynak a napok és valóságok lassú körforgásában. A múlt, a jelen és a jövő egy olyan szövevény, melyben mindenki helye vitatható, és a kérdések egyre mélyebbre nyúlva burjánzanak a lelkekben.
A regény egy olyan világba kalauzol, ahol a fájdalom és a vágy, a közömbösség és a félelem kezdeti pontokká válnak, összefonódva az isteni kegyelem és az emberi gyarlóság párharcában.
