VISSZAKAPHATJUK-E A MÚLTUNKAT?
A kérdés, amely minden családtörténetet övez, különösen érvényes, ha Bán Zsófia új regénye, az Alétheia él közelében járunk. A regény középpontjában Agapé, a narrátor áll, aki a családjának homályos történetével szembesül. Ezzel a feszítő jelmondattal indul, amely arra figyelmeztet, hogy bármit megérthetünk, valójában minden rajtunk múlik.
A hiányos puzzle
Bán Zsófia regénye nemcsak a családtörténetről szól, hanem annak mélyebb, pikkelyes megjelenítéséről is. A könyv mottója, miszerint „családregény család nélkül”, arra utal, hogy a fikció szövevényesebbé teszi a valóságot, amelyet a család története fed fel. A szövegek képe leginkább egy hiányos puzzle-re hasonlít, ahol a hiányzó darabokat nem csupán meg kell találni, de el is kell mesélni.
Fikció és kézzelfogható igazság
A regény struktúrája szokatlan módon tagolt, hiszen a történetek prózai nyelvezete éles váltásokat mutat. Az első rész novellaszerű, érzéki, költői prózájával nem cammog a logikán, míg a második rész összefüggő, realista elemekből építkezik. E két egység kreatív megalkotása szoros kapcsolatban áll Az unoka Agapé és nagymamája, Alétheia történeteivel.
Életem keretes szerkezete
Az emlékek nyomozása során Bán Zsófia saját családja történetét is felfedi, hiszen dédszülei sorsa ennek a mozaiknak a középpontjában áll. A történeteik kifejezik a XX. századi magyar zsidó sors nehézségeit és a családi kötelékeket. Az érzelmekkel teli felfedezés az iránti vágyból fakad, hogy megértsük, mit is jelent a hiány az emlékezetben.
A történet mint nyomozás
Az olvasás folyamata magát a nyomozást is előhívja. Alétheia, akinek neve igazságot és feltárást jelent, folyamatosan harcol a múltja megértéséért. A nyomozás részét képezi az emlékezet mechanizmusa, amely nemcsak a család történetét alkotja, hanem az egyén önértékelését is.
A tárgyi emlékek jelentősége
Alétheia történetei konkrét tárgyak köré szerveződnek, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak. Az írónő egyedülálló technikai megoldással, a fotogramok használatával hozza létre a szöveg atmoszféráját, amelyek megörökítik a valóságot anélkül, hogy a kamerát igénybe vennék. Ez a megközelítés nemcsak a tárgyi emlékek erejét hangsúlyozza, hanem a nagymama és az unoka közötti érintkezés fontosságát is.
Jövőnk és emlékezésünk technológiája
A technológiai fejlődés, mint a mesterséges intelligencia, új dimenziókat nyit meg a családi emlékek feldolgozásában. Az emberiség örökké foglalkoztatott a nyomok hagyásának vágya. A kérdés, hogy hová vezet ez a fejlődés, egy sor etikai és erkölcsi problémát vet fel. Az emlékek digitalizálása ugyanis nem helyettesítheti a veszteségeket.
A feldolgozás útja
A végső válasz nem feltétlenül található meg a történetben. Agapénak képesnek kell lennie arra, hogy a szerzett tapasztalatokkal gazdagodva folytassa az életét, hiszen a múlt megértése nem csupán az információk összegyűjtéséről szól. Az alappillér a szeretet és az összetartozás, ami megmarad, még a legnehezebb időkben is.
Forrás: nepszava.hu/3291537_visszakaphatjuk-e-a-multunkat-ban-zsofiaval-fenyerzekeny-eletekrol
