Inflálódó Mítoszok: Szarkazmus és Kerámia Találkozása a FUGÁ-ban
A FUGA Budapesti Építészeti Központban megnyílt Kungl György „KUNGL70” című kiállítása, amely a nyolcvanas évek szürreális értékválságát idézi fel a kerámia giccseinek és nippjeinek szarkasztikus tükrén keresztül. A tárlat a művész ironikus és analitikus tárgyait mutatja be, melyek a kulturális ikonok kifáradásának örök emlékműveivé váltak, elénk tárva James Deantól a hét főbűn szurikátáiig terjedő spektrumot.
A kiállítás anyaga az alkotó szavaival élve „anyagukat tekintve kerámiákból, szándékuk szerint szobrokból” áll. E varázslatos feldolgozásban megfigyelhetjük a James Dean-sorozat domborműszerű tételeit, a Hét főbűn szurikátáit, valamint a Camino inspirálta építészeti plasztikákat. Készman József, a tárlat kurátora, a művekhez kapcsolódó vázlatokat és független akvarelleket is válogatott, így gazdagítva a kiállított anyagot.
A tárlat különböző korszakokat és tematikus csoportokat helyez egymás mellé, mégis egységes gondolkodásmódról árulkodik. Kungl gyönyörű festményei a művész dolgozószobájáról, valamint a Red Baron-sorozat színes épületei egyaránt a nézők iránti felfedezői vágyat ébresztik. A tárgyak a valóság kiemelésére, torzításaira és a jelentésrétegek egymásra csúsztatására játszanak, szimbolikus telítettséggel megáldva, ami a jelenkorban is kiemelkedővé teszi őket.
A nyolcvanas évek Magyarországának valóságát hívja életre a kiállítás, ahol a mindennapi működés és az eszmei kiüresedés feszültségei egymás mellett léteztek. Ez a paradox helyzet a köztéri jelképek és erkölcsi kategóriák hiányosságait is feltárta, korábban dekoratívvá és formalizálttá alakítva őket. A monumentalitás, ahogyan azt Kungl bemutatja, csupán idézőjelek között létezhetett ebben az időszakban.
Kungl György munkássága a tárgyiasításon és miniatürizáláson keresztül válaszol e törésekre. A kultikus koncepciónak a talapzatáról levett, méretben összezsugorított és anyagban finomított formáit ironikus és groteszk érdeklődéssel ötvözi. Az általa teremtett művek jól ábrázolják a kelet-európai kultúra jelenségét, ahol a nyugati ikonok fragmentált és szűrt formában váltak elérhetővé.
Kungl képei egyfajta ambivalenciát közvetítenek: a figurák, mint James Dean, a vágy, távolság és hiány megtestesítői. Az emlékművek érzelmekkel, gondolatokkal és jelszavakkal vannak tele, amelyek az idő múlásával elveszítik területüket, és a nevetségesség, mesterkéltség és esetlenség béklyózza meg őket. Készman József megnyitó beszédében figyelemfelkeltő módon tette korrekt különbséget az összeférhetetlenségek mögött megbúvó mélyebb összefüggések között.
A kiállítás Kungl György porcelánművészetének lényegét felöleli: tömör, mégis rugalmas, éppen ezért máig lebilincselő. A tárlat február 15-ig látogatható a FUGA Budapesti Építészeti Központ Lucien & Rudolf Hervé termében.
