MEGHALT VÁSÁRY TAMÁS
Vásáry Tamás, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester, életének 93. évében, csütörtök éjjel hunyt el, 92 éves korában. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjaként, a Szent István Rend birtokosaként őt a nemzet művészeként tartották számon. Az MMA pénteken közölte a szomorú hírt az MTI-vel.
Korai évek és zenei pálya kezdete
Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én született Debrecenben, ahol már gyermekkorában zenei csodagyerek hírében állt. Pályafutását zongorakoncertekkel kezdte, hatéves korában pedig már Liszt II. rapszódiáját játszotta, ami alapján felvételt nyert a debreceni Zenedébe. Nyilvános koncertjeit nyolcéves korában, egy Mozart-emlékesten tartotta, és tizennegyedik életévében megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját, ekkor határozta el, hogy karmesterré is szeretne válni.
Művészi képesítések és további tanulmányok
Az 1953-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoristaként megszerzett művészdiplomája után, Gát József és Hernádi Lajos voltak a tanárai. A zenetudós Kodály Zoltán, aki különösen a Vásáry család nehéz időszakai alatt támogatta őt, nagy hatással volt életére. Kodály és a Zeneakadémia igazgatója, Zathureczky Ede közvetítésével Vásáry megkapta a tehetsége mentesítését, amely lehetővé tette számára tanulmányai folytatását és munkához jutását a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál.
Nemzetközi karrier
Vásáry nemzetközi karrierje Leningrádban és Moszkvában indult, majd az 1950-es években kiemelkedő sikerek övezték Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban is. A brüsszeli siker különleges jelentőséggel bírt számára, hiszen ekkor apját a Kádár-rendszer börtönbe vetette. Vásáry saját élményeken keresztül kereste Erzsébet belga királynő segítségét apja kiszabadítása érdekében. A család végül elhagyta Magyarországot, előbb Belgiumban, majd Svájcban éltek. 1958-ban megjelent Liszt-lemezét az év legjobb lemeze címre jelölték, 1960-ban debütált Londonban, 1962-ben pedig a Carnegie Hallban New Yorkban.
Fellépések és zenei fesztiválok
A külföldön töltött évek során Vásáry Tamás évente átlagosan 100 koncertet adott a világ jelentős zenei központjaiban. A Deutsche Gramophone kiadónál készített lemezei biztosították számára a világhírt, később más neves kiadók is felfigyeltek zsenialitására. Rendszeresen fellépett a legnagyobb zenei fesztiválokon, mint például a Salzburgi Ünnepi Játékok, az Edinburgh-i Fesztivál és a Berlini Fesztivál, valamint a BBC Proms sorozatán is.
Karmesteri pálya és hazai visszatérés
Vásáry Tamás karmesteri pályafutása 1970-ben indult a montreux-i fesztiválon, ahol a Liszt Kamarazenekart dirigálta. Hamarosan saját zenekara, a Northern Sinfonia, majd a Bournemouth Sinfonietta vezetője lett. Élete során vezényelte a világ legelismertebb együttesit, köztük a New York-i Filharmonikusokat és a Berlini Filharmonikusokat, és karmesterként is számos lemezfelvételt készített. 1972-es első Magyarországra érkezése után tartott kurzust a Zeneakadémián, és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál állandó szerepet talált, ahol főzeneigazgatóként is dolgozott.
Tehetségsegítő kezdeményezések és díjak
Bőven megérdemelt elismerései közé tartozik a Liszt Ferenc-díj (1951), az Erzsébet királyné-verseny díja (1956), a Kossuth-díj (1998), a Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj (2001) és a Chevalier des Arts et Lettres érdemrend (2001). Ezen kívül több díjat kapott, például a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (2009) és a Nemzet Művésze díjat (2014). 2013-ban alapította meg a Vásáry Tamásösztöndíjat, 2017-ben pedig a Gyermekhíd Alapítványt, amely a gyermekotthonokban élő gyerekek társadalmi beilleszkedését segíti.
Öröksége
Vásáry Tamás a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának nyilvánította, és zenei tevékenysége, valamint a fiatal tehetségek támogatása érdekében végzett munkája maradandó hatással volt a magyar kultúrára. 2023 szeptemberében, születésének 90. évfordulóján ünnepi hangversenyen köszöntötték a Zeneakadémián, illetve az előtte tisztelgő, „A kilencvenen túl… Hommage a Vásáry Tamás” című kötet 2024-ben jelent meg, és ezzel az évben a Bartók Rádió az év életműdíjasa elismerésében részesült.
