Szakszervezet nélkül nincs valódi változás
A munka világának megértését nem könyvekből, hanem a személyes tapasztalatokból nyertem. 1985. július 5-én léptem be először a Borsodi Vegyi Kombinát (jelenleg BorsodChem) kapuján. Harminchárom esztendőt töltöttem el itt, amelyből huszonhét év három műszakban telt el. Képes vagyok átélni azt, amikor a családok a hétvégi ebédnél ülnek az asztalnál, míg én felöltöm a munkaruhámat, és elindulok a gyárba. Tudom, mit jelent, amikor a Szenteste december 27-re esik, mert három teljes napon át reaktort, kolonnát és kompresszort kell figyelnem. A csapat ereje és a bajtársakkal való kapcsolatok felbecsülhetetlenek egy veszélyes üzemben.
Éppen ezért tudom, hogy a dolgozó embereknek manapság ebben az országban nincs elegendő ereje ahhoz képest, amit nap mint nap elvégeznek. Erő nélkül pedig nincs képviselet, megbecsülés, biztonság és tisztességes bér sem. Valódi erő nélkül csupán kiszolgáltatottság létezik.
A nagyvállalatok által hirdetett hazugság, miszerint „nagy családként” működünk – ahol tulajdonos és munkavállaló egyaránt helyet foglal – egy aljas, üres retorika. Nem, nem vagyunk családtagok! A vezérigazgató nem egy családtag, a tulajdonos nem a barátom, a tőke nem azért létezik, hogy nekem kedvezzen, hanem hogy megsokszorozza a profitszerzését. A tőke mindig spórolni akar, hatékonyságra törekszik, és sosem a saját profitján kezd a költségek csökkentésébe.
A dolgozóra nehezedő teher azonnal megjelenik: a béren, a pihenő időben, a munkakörülmények között, az egészség védelmében és végső soron az életen is.
Az elmúlt évek tapasztalataiból világossá vált, hogy a munkavállaló a jelenlegi jobboldali rezsim alatt mindaddig számíthat a hatalom figyelmére, amíg a szavazatait meg nem szerzik. Választási ígéretek, külön munkáshitelek – mindez aztán eltűnik, míg a gyárakban a munkások magukra maradnak a tulajdonosokkal, akik engedélyt adnak, de letartják a jogszabályokat. Míg a fideszes politikai elit pezsgőt bont, a három műszakos dolgozók még újév éjjéjén is a munkájukat végzik.
A valódi megbecsülés elérésének egyetlen módja az erős szakszervezetek léte! Olyan szakszervezetekre van szükség, amelyek nem csupán díszletként, hanem aktívan képviselik a munkavállalókat, megvédve őket a hatalmasoktól, kialakítva az igazi érdekvédelmet, és kiharcolva a magasabb béreket. Ahol a szakszervezeti közösség létezik, ott van erő; ahol erő van, ott keletkezik bérharc és képviselet. Az a kollektív szerződés, amelyet 2000-ben a BorsodChem szakszervezetén keresztül sikerült elérnünk, ma is érvényben van, és védelmet nyújt a dolgozóknak.
Közben a mai magyar valóságban több olyan szakszervezeti vezető is akad, aki mindezt elfeledte, és úgy tűnik, mintha a saját pozíciója fontosabb lenne, mint a dolgozók érdekei. Vannak, akik inkább együttműködnek a jobboldali rezsimmel, mintsem szembeszálljanak vele.
Most azonban egy kivételes időszakban vagyunk, új helyzetet teremtve. 2026 tavaszán Magyarországon azok a tömegek, akik változást akarnak, összefognak, hogy függetlenül a nézeteltéréseiktől, lendületet adjanak a magyar történelem kerekének. Ez a pillanat most elérkezett.
A jövő változása nem csupán aláírásokat és szavazatokat követel. Tartós fejlődést csak akkor érhetünk el, ha közösséget építünk, ha magasra emeljük a tekintetünket, és ha a körvonalazódó kreatív energiákat a változás szolgálatába állítjuk.
Ahol már létezik szakszervezet, ott minden dolgozónak be kell lépnie, el kell söpörnie az önfeladást. Ahol pedig még nincs szakszervezet, ott új közösséget kell létrehozni.
Csak egy erős szakszervezeti mozgalom képes biztosítani a tisztességes bért, a biztonságos munkahelyeket és a kiszámítható jövőt.
Mi, szocialisták minden nap azon dolgozunk, hogy a tőkések ne takarékoskodhassanak állami támogatással a munkavállalók javadalmazásán. Hogy senki se termelhessen profitot mások egészségének kárára, és hogy a családoktól elvett idő ne a kevesek meggazdagodásának alapja legyen. Olyan világra vágyunk, ahol a létbiztonság felülmúlja a profitérdeket.
A 2026-os választás történelmi jelentőséggel bír, nemcsak amiatt, hogy ki alakíthat kormányt, hanem azért is, hogy a jelenleg rendszerváltásért küzdő tömegek képesek legyenek a saját sorsuk irányítására. Mi ebben segítünk, hogy erősítsük és létrehozzuk a szakszervezeteket, végre lehetőséget adva a munkásnak, hogy közös erővel kiálljon magáért, a sorsáért és a jövőjéért – közös hazánk érdekében.
Én magam, harminchárom éves gyári munkával és eredményes szakszervezeti képviselettel a háttérben arra biztatok mindenkit: keressetek minket, és segítünk minden szakszervezetnek, minden dolgozónak.
