NEMZETI PÁNIK
Az MTVA legutóbbi kiszivárgott levelezése megint nagy vihart kavart a magyar társadalomban, mintha csak kiderült volna, hogy a Duna vize valóságos. A dokumentumokból világosan kiderül, hogy politikai érdekek mentén próbálták a figyelem középpontjában tartani a Tisza Párt „energiapolitikai tervét”. Ennek lényege, hogy tovább riogassák a lakosságot: ha a Magyar Péter nyer, az emberek benzinkutak ürülése, áruk telítetlensége, valamint olyan drámai áremelkedések várnak ránk, mint korábban soha.
Ez nem számít igazán újdonságnak; az elmúlt évek során szinte annyi bizonyíték gyűlt össze a közmédia szerkesztőségi irányításáról, hogy egy külön levéltári szekciót is nyithatnánk ennek dokumentálására. A nyilvánosságra került hangfelvételeken például „rogáni sorvezetőről” beszéltek. Akadtak olyan kiszivárgott eligibilitási eligibilitások, amelyek arra mutattak rá, mely szakértőket kell frontvonalba állítani és melyeket hanyagolni. Azt is hallhattuk, hogy a közmédia vezetői arról eszmélkedtek, hogy évi százmilliárdok tűnnek el „észak-koreai” propaganda fenntartásában, miközben maga a szerkesztőség szakmailag kiüresedett.
Megfigyelhető, hogy mennyire más érzésekkel olvasgatjuk ezeket a dokumentumokat most, másfél hónappal a Tisza Párt kétharmados győzelme után, mint amikor Orbán Viktor uralkodása alatt történt az események megjelenése. Akkoriban megjárta a botrány, de a következmények elmaradtak. Most viszont egy új helyzet állt elő: nemcsak az a kérdés, hogy ki és mikor számol el, hanem hogy milyen mértékig terjed ki ez az elszámoltatás. A rendszer emberei hosszú éveken át a szaktudásuk és hatalmuk birtokában biztosak voltak abban, hogy a tetteiknek nincs valós következménye, legfeljebb egy-két „lipsi” méltatlankodik a közösségi médiában. A jelenlegi helyzetben azonban a dolgok megfordultak: az óra most ketyeg, és a részletekhez hasonló döntéshozók világosan érzik, hogy a történet véget ért.
Örülhetnek, ha a számadás végül csupán az állásukat követeli meg. Mert egy jogállamban semmi sem zárható ki, hogy egyszer számonkérik azokat, akik évekig gyártották a nemzeti pánikot. Ekkor pedig már nem a híradó nézői, hanem a bírák teszik fel a kérdéseket.
