MIÉRT SULYOK TAMÁS ELTÁVOLÍTÁSA JOGOS?
A legújabb alkotmánymódosítás javaslata arra irányul, hogy megszüntesse Sulyok Tamás államfői pozícióját. Sulyok maga úgy véli, hogy nincs jogi indok a lemondására, és az új szabályozás ellentétes Magyarország közjogi hagyományaival. Hack Péter, Sulyok támogatásával, arra figyelmeztet, hogy a javasolt törvénymódosítás „megingathatja a közjogi rendet”, és akár alkotmányos válságot is előidézhet, ha sem az Alkotmánybíróság, sem az államfő nem képes ellátni a feladatait.
Sulyok és Hack közös nézőpontja az, hogy „1990 óta a köztársasági elnök politikai felelőssége kizárt”, így politikai okok nem indokolhatják a hivatalvesztést. Hack a javasolt módosítást „jogon kívüli” megoldásnak tartja, amely alapjaiban ássa alá a közjogi rendet.
Ám ez a megközelítés téves. Sulyok eltávolítását valójában az „alkotmányos rend” helyreállítása indokolja, mivel az Alaptörvény 9. § (1) szerint az államfő feladata, hogy „kifejezze a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett”. E feladat nem csupán jogi kategóriákra szorítható, hiszen annak megítélése, hogy az államszervezet demokratikusan működik-e, politikai értékelést igényel. Az államfő politikai szerepét tovább fokozza az Alaptörvény által biztosított funkciók köre, amely tartalmazza a köztársasági elnök jogát az Országgyűlés ülésein való felszólalásra, törvénykezdeményezésre, népszavazás indítására, valamint különleges jogrenddel kapcsolatos döntések meghozatalára.
Ezek az eszközök mind politikai jelentőséggel bírnak. Milyen politikai hangsúlyt képviselne egy Országgyűlésben tartott felszólalás, jogszabálykezdeményezés vagy népszavazás elindítása? Az Alaptörvény nem korlátozza a köztársasági elnököt abban, hogy miről nyilvánítson véleményt az Országgyűlés előtt, amennyiben ezek a javaslatok kapcsolódnak az államszervezet demokratikus működésének megőrzéséhez. Sulyok és Hack tévesen állítják, hogy az államfőt csak a közjogi működés őrzésével bízta meg az Alaptörvény.
Sulyok Tamás eddigi hivatali ideje alatt egyetlen alkalommal sem élt ezen eszközök egyikével. Az ő megfogalmazása szerint nem azért, mert nem látott volna szükséget a használatukra, hanem mert azon a véleményen van, hogy ezeket kizárólag a közjog védelmében kellene alkalmaznia. Azonban a közjog védelme valóban nem az államfő feladata, hanem a bíróságoké.
Így Sulyok szereptévesztésben szenved, hiszen olyan funkciókat szeretne betölteni, melyek nem az ő hatáskörébe tartoznak, és nem teljesíti az Alaptörvény általa rábízott kötelezettségeit.
A jelenleg zajló politikai vita rendkívül fontos lehetőség az államfői pozíció tisztázására. Az államfő feladatköre, amely egyaránt magában foglal közjogi és politikai aspektusokat, rendkívül fontos ellensúlyt képez a kétharmados hatalom korlátlan használatával szemben. Az államfő nem vonhatja vissza a kétharmad akaratát, de felhívhatja a figyelmet a túlkapásokra és önkényeskedésekre.
A fent említett eszközök a közvetlen kommunikáció lehetőségét kínálják az államfő számára, hogy a nemzet felé kifejezze aggályait, éppen ezért ezek a demokratikus működés fenntartásának szolgálatában állnak, mint szükséges korlát az Országgyűlés jogi dominanciájának csökkentésére. Ha a módosítás nem megy keresztül, Sulyok kénytelen lesz eszközeit kizárólag közjogi hiányosságok esetén alkalmazni.
Mindez rendkívül ironikus, hogy Sulyok, Hack és a Fidesz most utasítanák el ezt az eszközt, amikor a kétharmados túlhatalom veszélye ismét fennáll. Csak jogi bonyodalmakra összpontosítanak ahelyett, hogy megvitatnák a köztársasági elnök szerepét és felelősségét, valamint hogy mi történjen egy olyan tisztségviselővel, aki elvesztette nemzete bizalmát, és akinek elmozdítására a választók egyértelmű felhatalmazást adtak az új kormánynak.
Ráadásul Sulyok volt a NER államelméletének lelkes támogatója, amely azt hirdette, hogy a kétharmad hatalmát semmi nem korlátozhatja. Most, amikor éppen ezekre a hatékony korlátokra lenne szüksége, akiket a NER leépített, Hack Péter segíteni próbál neki, miközben az alkotmányba javasolt rendelkezést „jogon kívüli politikai megoldásnak“ nevezi. Pedig az Alaptörvény világosan és korlátlan hatásköröket ad a kétharmadnak a javasolt módosítás megszavazására.
Sulyok és Hack kockázatosan vizionálják a közjogi rend aláásását, miközben valójában az a köztársasági elnök és az a jogász ássa alá, aki figyelmen kívül hagyja az április 12-én történt eseményeket. A közjogi rend határait és fogalmát nem részletezik, ugyanakkor nem is válaszolják meg, hogy miért lenne a jelenlegi módosítás „jogon kívüli”, miközben az azt megelőző tizenöt javaslat szerintük a jog keretein belül áll.
Jelen írás szerzője az Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall tanára, emellett a New York-i Ügyvédi Kamara tagja.
