Késői Kijózanodás a Bankszövetségben
A Magyar Bankszövetség az elmúlt 16 év folyamán mindig is kettős arcát mutatta, különösen a kormánnyal való kapcsolatába. Számos alkalommal felemelték a hangjukat a szektorukat sújtó, mint például a bankadó, az extraprofitadó és a tranzakciós illeték bevezetésével kapcsolatos rendkívüli terhek ellen. Ugyanakkor nem riadtak vissza attól sem, hogy önkéntes megoldásokat kínáljanak a kormánynak, abban a reményben, hogy így elkerülhetik a még súlyosabb adóteher bevezetését.
Azonban a kormánnyal szembeni hullámzó lojalitásuk végső soron nem hozott eredményt. Azok a kormányzati intézkedések, amelyeket gyakran átmenetieként hirdetettek meg, a valóságban idővel a rendszer szerves részévé váltak. Ezen intézkedések között szerepeltek például olyan engedmények, mint a számlavezetési díjak inflációt követő változása, vagy a hitelkamatok befagyasztása, amelyek kortól függetlenül az ügyfelek érdekeit szolgálták. Azonban mindezek a döntések a bukott kormány helyzetét igyekeztek megerősíteni, mivel lehetőséget biztosítottak a NER számára, hogy a saját erejéből végrehajtott jótékonykodásként állítsa be azt, amit a pénzintézetek terhére tett.
Nemrégiben a Bankszövetség tisztújító ülésén, melyen gyakorlatilag a régi vezetőség mandátumát hosszabbították meg, a bankárok váratlanul harciasabb hangvételben nyilatkoztak. Kifejezték aggodalmukat a korábbi kormány bankok ellen bevezetett különadóival kapcsolatban, amelyek szerük szerint gátolták a szektor fejlődését. A túladóztatás következményeként a hitelezés visszaesett, és a piaci viszonyok torzultak, így a régi terhek kivezetésére szólítottak fel. Pikáns részlet, hogy mindez a Varga Mihály, az MNB jelenlegi elnöke, korábbi nemzetgazdasági, majd pénzügyminiszter jelenlétében került terítékre, aki e terhek egyik legfőbb kidolgozója volt.
Azonban érdemes megjegyezni, hogy bár a bukott kormányzat megtiltotta a bankok számára, hogy a rájuk háruló terheket az ügyfelekre áthárítsák, ez valójában csupán írott malaszt maradt. A pénzintézetek önmérséklete nem volt több, mint hogy a kis- és közepes vállalkozások esetében a többletenerheik 90-95%-át, míg a lakosság esetében 80-90%-át passzolták át. Érdekes módon a legnagyobb pénzintézetek voltak azok, akik az élen jártak ebben a gyakorlatban, kijátszva a szabályozásokat, és fokozatosan módosították kondíciós listáikat. Az egyre inkább népszerű határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó bankok is hasonlóan jártak el. Az ügyfelek által fizetett díjak és költségek közé szétosztották a régi kormány által rájuk kirótt többletterheket, így érthető, hogy miért is fájt kevésbé a bankoknak a kormányzati sarc, mint amennyire az várható lett volna.
Az új kormány megalakulásához a Bankszövetség melegen gratulált, ám ez a gratuláció nem csupán udvariasságot jelentett, hanem komoly átalakulást is. A bankszféra kijózanodott: „Az országgyűlési választásokkal új korszak kezdődött, ezzel lezárult egy 16 éven át tartó markáns időszak. A hosszú és rendkívüli kihívásokkal terhelt ciklus végén sokszor előfordul, hogy a szabályozói beavatkozások túlzott mértékben túllendülnek az indokolt kereteken. Ez most is így történt. A gazdaság tartós és egészséges működése érdekében kívánatos, hogy az inga visszatérjen a középállásba, a piaci törvényszerűségek érvényesüljenek, és a beavatkozások arányosak és kiszámíthatóak legyenek.”
Ennek a megnyilatkozásnak a hátterében azt is érdemes szem előtt tartani, hogy bár a pénzintézeteknek le kell nyelniük a békát a jövőben, a Magyar-kormány számára valószínűleg nem lesz favorit, privilegizált bankja. Ugyanakkor a gazdaság versenyképességét romboló bankellenes hangulat is véget érhet, ami új lehetőségeket hozhat a pénzpiacra.
