Orbán és a Régivágású Témák
Orbán Viktornak lényeges lépéseket kell tennie a közönsége figyelmének felkeltése érdekében. Olyan üzenetet kell megfogalmaznia, amely valós változást sugall, és amelyre a kiválasztott, regisztrált közönsége úgy reagálhat, hogy kibújik a pityóka a földből. Ezt a szólást, amely a burgonyatermesztésről ered, Parászka Boróka említette a Klikk tévé Tusványos előtti podcastjában, kiemelve azt a helyzetet, amely Orbán első jelentős megnyilvánulására a választási vereség után vár.
Valóban, Orbánnak újdonságot kellett volna hoznia, valami figyelemfelkeltőt kellett volna mondania, amely a közvéleményt, különösen az ellenzéki tábor képviselőit, kirántja az apátiából. A lehetőség megvolt, különösen a Sulyok mellett történtek után, Gulyás Gergely lemondása, Szijjártó Péter lelépése, és Lázár János parlamenti bujdoklása után, valamint Ferencz Orsolya és Navracsics Tibor látványos különválásával. Az eseményeken a támogatói bázis megroppanása közepette, Tusványoson talán az utolsó esélye adott volt.
Furcsa módon azonban a csalódás elkerülhető volt, hiszen Orbán a lehetetlent próbálta megvalósítani. A szakadékba, amibe pártja áprilisban került, nem átvágható úton keresett kimenetet. Tusványoson nem csupán a pityóka nem bújt ki, hanem a szónoklata sem kavarta fel az állóvizet.
Az elhangzottakból világosan kiderült, hogy Orbán, a hosszú évek alatt felhalmozott keserű tapasztalatok után sem tudott egy használható megújulási stratégiát felvázolni, és továbbra is a régi, elhasználódott témákat hozta vissza, amelyek csak arra emlékeztetik a választókat, hogy őt és pártját ideje nyugdíjba küldeni. A beszédének központi állítása, miszerint a Tisza-kormány önkényuralmat épít, meglehetősen kiszámítható volt, különösen valakitől, aki hosszú évek óta egy hozzá hasonló rendszert működtetett.
Bár Orbán próbálkozott az ellenzék szerepének újragondolásával és belátta, hogy a nemzetközi helyzet elemzésétől a belpolitikai problémákra kellene fordulnia, vádpontjait nehéz komolyan venni valakitől, aki a saját vezetése alatt szüntette meg a demokráciát és a jogállamot, valamint tette Magyarországot Európa egyik legszegényebb országává.
A korábbi miniszterelnök támogatói és ellenfelei is kíváncsiakká váltak, hogy van-e Orbánnak bármilyen érdemi stratégiája pártja megmentésére, vagy az általa legutóbb meghirdetett „ellenállási politika” csupán újabb üres frázis. Az általa indított „Mit tegyünk?” orosz kifejezés alapján indított program négy elemét sorolva világossá vált, hogy nem létezik érdemi stratégia. Az alábbiakba egyetlen fontos pont hiányzott: a bukott párt aktivistáinak vizsgálatakor, mivel és hogyan tervezi elérni mindezt.
A tizenhat év alatt elfogadott félelemkeltés és a kormány támadása továbbra is tartott, ironikus módon, míg a Tisza Párt „katonai célponttá” tette Magyarországot, Orbán arról beszélt, hogy az euró bevezetése csupán mese, és végső soron egy srófra járó gazdaság politikát folytat. Ezek az állítások kizárólag a gondosan válogatott tusványosi közönségnek tűnhettek meggyőzőnek.
Amikor kérdésekre válaszolt, Orbán sokkal érdekesebb tartalmakat osztott meg. Kijelentette, hogy azért nem vette át parlamenti mandátumát, mert kétségébe vonja, hogy a parlamentben lehetséges-e értelmes beszélgetéseket folytatni. Ez a kijelentés közvetlenül nem biztos, hogy e párt aktivistáit boldoggá teszi. Továbbá, a „Szijjártó Péter volt és még marad is Európa legjobb külügyminisztere” típusú megnyilvánulása több európai politikusnál is csak mosolyt kelt.
Azonban a legnagyobb interakciót az váltotta ki, amikor Orbán kijelentette, hogy „Magyarország helye az Európai Unióban van”, viszont amikor arról kérdezték, hogy lesz-e Európai Unió 25 év múlva, határozott nemet mondott.
A válaszaiban akadtak közönséges hazugságok is, például az, hogy az aranykonvoj hadművelet keretében „ukrán feketepénzeket állított meg a TEK”, míg az ellentéte már hetek óta nyilvánvalóvá vált, e megfogalmazás pedig azt sejtteti, hogy a rablótámadás Orbán személyes utasításával zajlott le.
Végül Orbán egy olyan mondatot is megfogalmazott, amit a maradék NER-média talán nem szívesen idézne, ám lehet, hogy ez lesz az ami valóban emlékezetessé teszi tusványosi jelenlétét: „Mindegy, hogy mi lesz a Fidesszel vagy a KDNP-vel… az a kérdés, hogy mi lesz a hazával.” E kijelentést sem a Mandiner, sem az Index nem emelte ki, de mindenképp érdemes rá figyelni.
A tusványosi beszédet követően a vegyes YouTube-hozzászólások között megjelentek olyan vélemények, miszerint „Nagyon gyenge beszéd, egy fogatlan oroszlán utolsó szavai”, ami nem teljesen állja meg a helyét. Orbán sorsa minden jel szerint Gyurcsányéra emlékeztet. Humorérzékét és szónoki képességeit vélhetően nem veszítette el, de politikai súlya jelentősen csökkent. Így aztán nem lenne meglepetés, ha a közéleti pálya helyett inkább írói karriert választana.
