Rejtett Hátterek: Az Erdélyi Médiabirodalom Magánvagyonba Ívelődése
Az erdélyi médiabirodalom, melyet több mint 13 milliárd forint közpénzből építettek fel, rejtélyes módon egy RMDSZ-es politikus, Turos Lóránd magánvagyonává vált. E tragikus esemény éppen akkor történt, amikor a Tusványos fesztivál javában zajlott, miközben Tarr Zoltán, a külhoni támogatásokért felelős új miniszter, éppen első erdélyi látogatására készült.
Tarr Zoltán szombaton érkezett Erdélybe, ahol Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel folytatott megbeszéléseket, majd vasárnap Fehéregyházán részt vett a Petőfi Sándor Emlékhely megújulásának ünnepélyes avatóünnepségén. E fontos esemény során a politikai színtérről érkező RMDSZ-es vezetők egy része megjelent, de a tárcavezető és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közötti közvetlen együttműködés gyengesége a fotók hiányában érhető tetten. A közös képhez való távolságtartás már önmagában is kérdéseket vetett fel a politikai viszonyok feszültségeiről.
Tarr beszéde és a marosvásárhelyi közszolgálati rádióval folytatott interjúja is arra utalt, hogy a feszültség az RMDSZ, a Tisza-kormány és az erdélyi magyar közösség között nemcsak fennmaradt, hanem elmélyült. A már korábban is feszítő politikai viszonyok egy újabb, váratlan irányt vettek, amikor a Fidesz által támogatott erdélyi médiabirodalom átjátszása az RMDSZ-hez ambivalens üzenetet hordozott.
A Magyar Hang értesülései szerint az RMDSZ értékelése szerint ez az átjátszás „súlyosan barátságtalan lépés” volt. Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra jutása óta rendszeresen kiépítette határon túli médiaszerkezetét, amelynek kezdeti lépéseit Liszkay Gábor irányította. A közelmúlt eseményei csak megerősítik, hogy a Fidesz eddigi kommunikációs stratégiájának része a határon túli médianormák befolyásolása.
Több éven keresztül a médiainvestíciók nem csupán a Bethelen Gábor Alaptól, hanem különböző minisztériumokból és a Szerencsejáték Zrt.-től is érkeztek. Azonban a legfrissebb fejlemények, melyek a finanszírozási problémák miatt a nyomtatott sajtópiac jelentős leépülését hozták, számos kérdést felvetnek a jövőbeni működésről és fenntarthatóságról.
Az az összeg, amely az eddigi fejlesztésekre elköltődött, immár 13 milliárd forintra nőtt, míg Turos Lóránd, a médiabirodalom új tulajdonosa, korábbi tevékenységei miatt nem tűnik felkészültnek a fenntartására. Pénzügyi helyzete sokkal inkább emlékeztet egy átlagos üzletemberre, hiszen saját lapját, a Szatmári Friss Újságot is bezárta a költségek miatt.
A médiastruktúrák fenntartásához elengedhetetlenek a román kormány támogatásai is, ám ezek nem irányíthatók teljes mértékben a frissen megszerzett médiacégek felé. A tranzakciók hátterében nem csupán politikai indokok, hanem gazdasági érdekek is állhatnak, amik megkérdőjelezik a közpénzek szükségszerű felhasználását. Mindezekből következik, hogy a mai napi közéleti rendszerben a közpénzek magánvagyonokká átváltoztatása igencsak aggasztó kérdéseket vet fel a jövőre nézve.
A határon túli magyar média támogatásának eddigi folyamatai mellett a jövőbeli lehetőségek nemcsak kérdéseket, hanem válaszokat is követelnek a kormányzati és hatósági szervektől a helyzet tisztázásához. Bármi is legyen a következő lépés, a döntéshozóknak foglalkozniuk kell a közelmúlt médiastruktúrájával, hogy a finanszírozási és jogi kérdések körvonalazódhassanak az érintett felek számára.
