Kína napelemei segíthetnek Kubának az amerikai embargó túlélésében
Bár Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke a venezuelai kormány januári lefejezésekor azt jósolta, hogy Kuba hamarosan összeomlik az olajellátás hiánya miatt, a valóság más irányban alakult. A Kínából érkező napkollektorok és napelemfarmok révén Kuba energiaellátása jelentős változáson megy keresztül. A szigetország évente egyre inkább képes lesz kielégíteni energiaszükségletét a napenergiával, ezzel párhuzamosan csökkentve a fosszilis tüzelőanyagok iránti függőségét.
A jelenlegi helyzet felgyorsította a technológiai áttörést, hiszen az amerikai kormány által elrendelt olajembargó hatására Kuba napenergia aránya az éves energiaháztartásban mindössze 12 hónap alatt 5,8 százalékról több mint 20 százalékra növekedett. Ezt a robbanásszerű fejlődést a helyi kormányzat elszántsága és a pekingi támogatás együttesen segítette elő. 2025 óta már 49 napelemfarm került üzembe, amelyek összesen 1000 megawatt többletenergiát állítanak elő.
Összehasonlításképpen a kubai elektromos hálózat csúcsterhelése 3500 megawatt, azonban a zöld energia előtérbe kerülése előtt az energia jelentős része, több mint 90 százaléka, szénhidrogén tüzelésű erőművekből származott. A pekingi kormány célja, hogy 2028-ra 92 napelemparkot hozzon létre Kubában, amelyek további 2000 megawatt energiát termelnek, ezzel csökkentve a kőolajimport függőséget. A kalkulációk szerint minden megawatt áram 18 ezer tonna importált kőolajat válthat ki, így a tervek szerint a közeli jövőben az amerikai embargó már nem jelentene komoly akadályt a kubai gazdaság számára.
Fontos szempont még a nappali megtermelt energia éjszakai tárolása, hiszen ahhoz, hogy az este 7 és 8 közötti csúcsidőszakot is biztosítani lehessen, hatékony tárolási megoldásokra van szükség. Ezen technológiák kiépítése szintén a kínai kormány támogatásával valósulna meg 2028-ig.
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos ambiciózus terv és a gyors megvalósítás ellenére az alapvető emberi szükségletek kielégítése továbbra is súlyos problémát jelent Kubában. A kubai egészségügyi miniszter, José Angel Portal Miranda nyilatkozata szerint az amerikai szankciók súlyosan befolyásolják az „alapvető emberi biztonságot”, és humanitárius válságot okoznak. A krónikus betegséggel küzdő állampolgárok, köztük 16 ezer rákbeteg, akinek sugárkezelésre van szüksége, szenvednek a krízishelyzettől, és a technológiai eszközök hiánya miatt a kezelések sok esetben nem megoldhatóak.
A The New York Times videoriportja a főváros sötét mindennapjait mutatta be. A kubai városok éjszaka teljes sötétségbe borulnak, ami miatt az energiahiány már általános problémává vált. A klímaberendezések leállása miatt sokan a betonon kénytelenek aludni, míg csak a tehetősebbek tudják megengedni maguknak, hogy dízel aggregátorokkal biztosítsák az éjszakai hűtést.
Kuba jövője tehát a globális hatalmak kezében van, és a politikai erővonalak már egyre jobban kirajzolódnak. Míg Trump szankciós politikája elidegeníti a régió országait az Egyesült Államoktól, Peking komoly, megbízható partnerként jelentkezik, hogy erősítse gazdasági és politikai befolyását a világ különböző tájain.
