Franz Kafka és A kastély újraértelmezése Reiner Stach kommentárja által
Franz Kafka 1922-ben, a szülőháza előtt megjelenik A kastély új, kommentált kiadása, melyet Reiner Stach szerkesztett. Ez az új változat nem csupán filológiai érdekességeket tár fel, hanem arra is rávilágít, hogy Kafka az olvasás módszerét kívánta megváltoztatni. Stach szeptember 2-án, A kastély első megjelenésének századik évfordulóján, a német könyvesboltok polcaira kerülő kiadása 570 oldalon mutatja be a mű rejtett mélységeit, részletes helykommentárokkal, valamint az író által kihúzott szövegrészek teljes terjedelmű közlésével.
A legfontosabb újítás nem csupán egy új értelmezési keret felvázolása, hanem a kérdés megváltoztatása is: nem azt kérdezi, hogy mit jelent a kastély, hanem azt, hogy Kafka miként teremtette meg ezt a bizonytalan és zavaros világot, amely egyszerre tűnik komikusnak és borongósnak. A Frankfurter Zeitung által közölt részletek után a regény decemberi könyv alakú megjelenése emlékezetes esemény volt, de a kérdés marad: közelebb kerülünk-e a mű nagyszabású rejtélyéhez a kommentárok által, amelyek már sok kísérletet tettek az értelmezésre.
A kastélyt különböző értelmezések fogadták, úgy mint Isten képe, a kegyelem elérhetetlen helye, a modern állam allegóriája vagy a bürokrácia rémálma. Mindezek az interpretációk találhatók a műben, azonban egyik sem képes átfogó választ adni. Stach módszere érdekes, mivel nem csupán a meglévő értelmezések mellett kíván újabbat felvetni, hanem a regény szerkezeti döntéseit és írói megoldásait vizsgálva derít fényt Kafka szándékaira.
A kézirat készült 1922 januárja és augusztusa között, és Kafka döntése, hogy K. nézőpontján keresztül kívánja megismertetni az olvasót a történettel, kulcsfontosságú. Az eredeti alany helyett K. karaktere révén az olvasó az ő tapasztalatait látja, mégis hiányzik a biztos tudás arról, hogy K. mennyire helyesen érti meg a körülötte zajló eseményeket. Ez a megoldás feszültséget szül, és így a történet nyugtalansága reflektál a valós élet intézményi zűrzavarára.
Stach nem kívánja „újraalkotni” az elveszett, végleges regényt, hiszen ilyen soha nem létezett. Kafka befejezetlenül hagyta A kastélyt, a kéziratokban fellelhető kihúzott részletek az írói munka eljárásait világítják meg. A regény Szpindlerův Mlýnben kezdett formát ölteni, ahova Kafka a betegsége miatt érkezett lazítani. A valóság ebben a környezetben nem egyszerű modell, hanem komplex, a hétköznapi és a fiktív elemek keveredése tapasztalható benne.
A cselekmény főszereplője K., a földmérő, aki éjfél után érkezik a hóval borított faluba. Dolgozni hívták, de már az első éjszakán kiderül, hogy a helyzete bizonytalan, hiszen a hivatal válaszai zavarosak, és a kapcsolat rendszer rendkívül bonyolult. Stach kritikája itt eltávolítja a regényt a köznapi „ember a bürokrácia ellen” diskurzusától. K. nem csupán áldozat: céltudatos, néha manipuláló és önelégült. A hivatal és a falusiak közötti viszony nemcsak a hatalom működését, hanem az emberi kapcsolatok dinamikáját is befolyásolja, így a történet a szereplők szubjektív értelmezésein keresztül is kibővül.
A regény nem állítja, hogy minden ügyintézés alapvetően rossz, hiszen Kafka élete során tisztában volt azzal, hogy a szabályok védelmet is nyújthatnak. A kastélyban nem csupán gonosz tisztviselők, hanem segítőkész emberek is lakoznak, akik a rendszer működését próbálják őszintén szolgálni. Az igazi rémület abban rejlik, hogy a bonyolult struktúrák és a kölcsönhatások között az irányítás és a felelősség elmosódik.
A Stach által összegyűjtött irónia új fényben tűnik fel, amely segíthet elhelyezni a művet a komor filozófiai elgondolások árnyékában. Kafka világa nem mentes a komikumtól; a segítők bolondos viselkedése, a zavaros hivatalnok magyarázatok mind hozzájárulnak a történet hangulatához, amelyben a hatalom nemcsak démonikus, hanem kisszerű és hétköznapi is egyben.
A mostani kiadás különlegessége továbbá a regény szövegének története, amely szinte kafkai eleddig nem látott. Kafka 1924-es halála után Max Brod megmentette a kéziratokat, pedig Kafka nem kívánta, hogy művei kiadásra kerüljenek. Miközben Brod a privát kiadás szerkesztőjeként meg is változtatta a szöveget, Stach most azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a kézirat döntései a regény hatását az olvasóra. Az új kiadás célja nem új elméletek kreálása, hanem a mű belső működésének feltárása, amely segíthet az olvasónak megérteni, hogyan érte el Kafka, hogy A kastély száz év után is hatással van ránk.
A regény magyar fordítását Rónay György készítette, és 1964 óta számos generáció számára ez a verzió lett A kastély. Rónay teljesítménye abban rejlik, hogy megtartja Kafka különös egyensúlyát: a világosság és a fokozódó bizonytalanság egyaránt maradandó hatást gyakorol az olvasóra. Stach új kötete tehát nem egyszerűen dekódolja A kastélyt, hanem a megfejthetetlenség írói szándékait és a szövegben rejlő mélységeket tárja fel.
