MEGNYERTE, EZÉRT ELVESZTETTE
A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) legutóbbi közleménye, amely szerdán látott napvilágot, olyan mélyreható következtetéseket von le a sportújságírás világáról, hogy egy korszak szimbolikus lenyomatának tekinthető. E közlemény időzítése különösen figyelemre méltó, mivel néhány héttel ezelőtt a tagság egy bizalmatlansági szavazás során megerősítette Szöllősi Györgyöt és az elnökséget, most viszont a teljes vezetőség lemondását jelentették be. Az indoklásuk szerint ez egy új elnökség számára „nagyobb esélyt” adhat a jövőbeni hatékony együttműködésre az új sportkormányzattal.
A szakmai legitimáció hiányzó eleme
Ez a nyilatkozat azonban nem csupán egy sajtóközlemény, hanem egyfajta önéletrajzi összefoglaló is, amelyben tizenhat év munkájának lényege foglalható össze egyetlen mondatban. Valódi problémát jelent, hogy az MSÚSZ vezetői számára már nem az a fontos, hogy ki nyert egy szavazást, vagy hogy a vezetőség szakmai legitimációval rendelkezik-e, hanem az, hogy képesek-e együttműködni a hatalommal, amely a függetlenségük védelme helyett inkább a politikai érdekeket helyezi előtérbe. Ez a megközelítés erősen megkérdőjelezi az érdekképviselet valódi célját, amely az lenne, hogy a sport szakmáját védi, akár a hatalommal szemben is.
Párkapcsolat a politikával
Az MSÚSZ tevékenysége az utóbbi években politikai aktor szerepébe helyezkedett. A választások közeledtével a vezetőség nyíltan a Fidesz támogatását hangsúlyozta, méghozzá úgy, hogy ehhez a tagság egyetértését sem kérte. Orbán Viktor körlevele a szervezet nevében érkezett a kampánydús időszak legkiélezettebb pillanataiban, és a „Nemzeti Sportpetíció”, amely a Tisza-adóra épít, kizárólag a Fidesz hatalomközeli érdekeit szolgálta.
A sport hovatartozása
A sportújságírók először a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből való kilépésükkel önállóan szervezetet alakítottak. A MÚOSZ több mint egy évszázados hagyományokkal bír, és a szakmai önállóság érdekében jött létre. A kilépés indoka nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre tűnik, hiszen a kulturális és gazdasági újságírók is független szervezetet alapíthattak volna. Úgy tűnik, hogy Orbán Viktor inkább a sportolók világa felé nyitott, nem annyira a kulturális életre.
A sport mint hatalmi projekt
A sport mára politikai projektté vált, és a sportújságírás is e környezetben hirtelen kiváltságos helyzetbe került. Az állami támogatások révén a szakma számára új lehetőségek nyíltak meg, mint például konferenciák és rendezvények a legjobb wellness szállodákban, ahol a szakmai diskurzusokat inkább a jacuzzi mellett folytatták. A közéleti érintkezések mellett azonban felmerül a kérdés, hogy mindez milyen mértékben szolgálja a sport érdekeit.
Kérdezés helyett hallgatás
Kérdések merülnek fel: ki volt hajlandó kérdezni, amikor a magyar sport alapvetően állami finanszírozásra szorult? Mikor vált a sport és a politika kölcsönösen érdekeltté egymás rendezvényein? És ami a legfontosabb: hány alkalommal állt ki a sportújságírók közössége, amikor a hatalom érdekei ütköztek a szakmai értékekkel? Az MSÚSZ vezetése, Szöllősi György társaságával, megmaradt volna az elnöki poszton, ha legalább egyszer is érdekelték volna a válaszok.
