Trambulinelit – a hivalkodó vagyonszerzők és a rendszer viszonya
A magyar elit azon részéről van szó, amelynek tagjai duplán irritálták az átlagosan élő embereket. Egyrészt gyanús a rohamos gazdagodásuk: politikai kapcsolataik közismertek, állami megbízások és koncessziók sora, valamint a sógorság-rokonság-komaság segítette őket magasra. Ezzel fékezték az ország gyarapodását, mert megfojtották a fejlődést serkentő valódi versenyt. Sok tehetséges vállalkozó kedvét szegték el, akik vagy alvállalkozóként dolgoztak, vagy elhagyták a hazai pályát.
A közvéleményt még jobban felbőszítette, amikor iszonyú hivalkodásba kezdtek a részben vagy egészben érdemtelenül szerzett vagyonnal. Naponta produkáltak sajtóhírt a megvillantott tíz-húszmilliós Rolex órákról, tizenötmilliós Birkin táskákról, százmilliós autókról, a közszóvá vált „dubajozásról”, egy vagyonért bérelt helikopterekről, jachtokról, magángépekről, egy kisebb lakás árát érő divatcuccokról. Sokan úgy érezték, hogy a puccolás a mi pénzünkből van.
Így jött létre a „trambulinelit”. Legalább ne a trambulinról pisilnének a medencébe – dühöngött magában vagy a közösségi médiában a magyar. De még a zsörtölődés is a rezsim urainak segített. Könnyű volt maguk helyett rámutogatni az óvatlanul pöffeszkedő „luxizókra”: ők a hibásak, nem a rendszer. A bábok, és nem a bábjátékosok. Még a szót is Lázár alkotta meg. Így lett „Ondiból” és főleg hites urából nem egyszerűen lezsírozott pályázatok kedvezményezettje és lehetséges gyanúsítottja, jól fizetett kliens, esetleg stróman, de a bűntársak által előtérbe tolt bűnbak is. Ami persze egyáltalán nem zárja ki a valódi bűnöket.
Az okosabbak kevésbé álltak ki csili-vili szerzeményekkel. Orbánon maradt a rosszul szabott nadrág, a sörhasra gombolt ing – nem véletlenül. Kár, hogy némely családtagok sokat rontottak a gondosan megszerkesztett képen. Ő még mindig olyan, mint mi – nyugtázhatta ennek ellenére az egyszeri polgár, csak az a néhány újgazdag feleség, jacht-office-ozó miniszter ne volna.
Voltak okos meggazdagodottak, akik nem keresték az ilyen nyilvánosságot. Vagy azért, mert vagyonukat amúgy sem Orbánnak köszönhették, vagy nagyon is neki köszönhették, de tudták, nem jó a napra menni, ha vaj van a fejeden. Ha a Fidesz számára kedvezőbben alakul a helyzet, néhány úrhatnám botrányhős beáldozásával még kikecmereghettek volna a bajból – szemlátomást ez lett volna Lázár forgatókönyve.
A „trambulinelitnél” tényleg kevesebb baj volt a ventilátormodell követőivel. Akik kétes gyarapodásukkal, lopásaikkal, korrupciójukkal kisebb feltűnéssel, de hasonlóképpen belepiszkítottak a ventilátorba. Mindnyájunkra jutott egy-egy láthatatlan részecske a szennyből, meg a levegő is büdös lett, de a tettesek kevésbé váltak nyilvánvalóvá.
Lázár ötlete későn jött. És a botrányhősök egy része túl közel állt Orbánhoz, aki így a családi asztalnál valószínűsíthető aggódó morgásoknál nem tett többet. Ha meg baj esetén valóban számított némi visszacsorgatásra, nem is volt igazán érdeke a konfliktus.
A száz leggazdagabb magyar friss listáját nézve kiderül: nem egyszerűen a kapitalizmus velejárójáról van szó. A magyar pénzvagyon-koncentráció Európában a legmagasabbak közé tartozik. Hetvenkét százaléka a felső tized kezében van – Németországban ez az adat hatvan százalék. Az infláció a kisebb jövedelműek vagyonát apasztotta, a leggazdagabbak csak nyertek a növekvő kamatokon és ingatlanárakon. Mészáros 2024-ben ötszáz milliárddal, azaz napi 1,3 milliárddal gazdagodott, 2025-ben „csak” harminckilenc milliárddal.
Nyilván a mai retorikánknál jobban szét kell választani a „tisztítótűz” igazságtételét, a lehetséges mértékű vagyonvisszaszerzést és az igazságosabb közteherviselést szolgáló vagyonadó – és nem pénzbüntetés – tervét. Utóbbi körül folyik a közgazdászok vitája. A norvégoknál, azt mondják, bevált, de van, ahol a tőkekimenekítésnek és a beruházások visszafogásának veszélyét hozta. A pártolók – például a hat Nobel-díjas közgazdász nyílt levele vagy a nemrég nálunk járt világhírű Gabriel Zucman – ezeket a veszélyeket kiküszöbölő eljárásokat javasolnak. Kaliforniában épp most lesz népszavazás egy egyszeri magas vagyonadóról.
Jobb, ha a Tisza táborán belül és rajta kívül lévő baloldal is értelmezhető, konkrét koncepcióval áll elő, ébren tartva a progresszív szja alapeszméjét is. Mert ha nincs épeszű javaslat, jönnek a szélsőjobboldal megoldást nem hozó, elitellenes indulathullámai. Toroczkait máris egyharmadnyi megkérdezett tartja alkalmasnak nagyobb politikai szerepre. Ideje az ébredésnek. Különben az egykori „Ébredő Magyarok”-féle szélsőséges, elő- és posztfasiszta szervezetek kelnek fel korábban.
