Tudathasadás – Klamm tanár úr a színpadon
A Miskolci Nemzeti Színház kiváló színésze, Fandl Ferenc tíz éve játssza iskolákban Kai Hensel monodrámáját, tavasz óta pedig a színházban is műsoron van a darab. A minap a Szemle Plusz versenyprogram keretében Budapesten, a Kristály Színtérben is látható volt az előadás, amelyet a színész maga rendezett.
A történet szerint Klamm tanár úr megbuktatott egy diákot, aki így nem mehetett érettségire, és öngyilkos lett, felkötötte magát egy fára. Az osztály a tanárt okolja a haláláért, felháborodott levelet írt neki, a társak passzív rezisztenciába vonulnak, nem hajlandók kommunikálni vele, várják a bűnhődést.
A tér berendezése a nézőket is bevonja a jelenetbe: a pódium, ha úgy tetszik, katedra elé két padsort tettek, amelyekben ugyanúgy nézők foglalnak helyet, mint a körülöttük lévő széksorokban. A teremben nem oltják le a villanyt, így Klamm mindenkit lát, gyakran lidércesen néz a közönségre, leginkább azokat fixírozza, akik a padokban ülnek.
A tanár irodalomórát tart, Goethéről és a Faustról beszél, ismérveket ír a táblára, magyarázza a panteizmust. Ridegen, csupán lexikális tudásra támaszkodva adja elő az anyagot. Gyakran lenézéssel szól a diákokhoz, máskor magából kikelve üvölt, majd iparkodik kedves lenni, ám ez rosszul áll neki. Érződik, hogy elvesztette a lába alól a talajt, fennhangon bizonygatja ártatlanságát, miközben gyötrődik, álmatlan éjszakái vannak.
Klamm tesztlapokat is oszt, tollat azonban nem kapnak a nézők, így nem tudnak írni a papírra. Az előadás gyakran inkább imitálja az interaktivitást, mint valóban megvalósítja, de a színésznek fel kellett készülnie váratlan helyzetekre is. Ha kérdez, előfordul, hogy válaszolnak, jót vagy rosszat, netán megjegyzést tesznek a tanárra. Mások dacosan, ellenállóan ülnek, elhatározzák, hogy semmire nem reagálnak, igyekeznek levegőnek nézni a tanárt.
Az előadás olykor már-már átlépi azt a határt, amit a színész egy nézővel megtehet, de épp ez szükséges ahhoz, hogy érzékeltesse, mennyire kifordul magából ez az ember, mennyire mardossa a lelkiismeret-furdalás. A megnyilvánulások, a hirtelen hangulatváltások lúdbőröztetőek tudnak lenni: a nyájaskodó kiengesztelési kísérletből hirtelen felhorgad, szinte elállatiasodva üvölt, majd észbe kapva konszolidáltabb hangot üt meg.
A Benkő Nóra által vezetett közönségtalálkozón Fandl Ferenc elmesélt egy különös esetet: az egy nappal korábban nevelőintézetből érkezett fiú, aki még nem ismerte az iskola tanárait, elkésett, és azt hitte, igazi órára ült be. Kiborulva mondta, hogy inkább visszamegy oda, ahonnan érkezett, ha itt ilyen elviselhetetlen, goromba tanárok vannak. Az is előfordult, hogy kinyitotta az osztály ablakát, lekiabált az udvarra, ahol tornaórát tartottak, mire az igazgató jött fel, hogy ki mer így ordibálni.
Kai Hensel monodrámája 2002-ben ifjúsági színházi díjat nyert Németországban. Ugyanebben az évben már bemutatták a Kolibri Pincében, Novák János rendezésében, Scherer Péter alakításában, aki osztálytermekben is játszotta a produkciót.
Az előadás sok mindennel szembesít: a diákokat a temérdek helyen még jelen lévő poroszos, diktatórikus iskolarendszerrel és annak lélek- és gondolkodásölő hatásaival. Hatalmukkal visszaélő Klamm tanár urak, akik igencsak torzulnak attól, amit tesznek, mindig lesznek – a darab azt mutatja meg, hogy az ő sorsuk is, mások tönkretétele mellett, elmagányosodáshoz, tudathasadáshoz, tragédiához vezethet.
