Az oroszok még a spájzban
Tíz, diplomatafedésben dolgozó orosz hírszerző kiutasítása kezdésnek jó, de ha nincs folytatás, és nem kezdik el tömegesen bevinni a magyar Putyin-kollaboráns ügynököket, akkor az akció nemzetbiztonsági és szakmai szempontból pont semmit sem fog érni.
Ezt pontosan tudják a NATO-társszolgálatok, és tudja Moszkva is. Ebből a szempontból árulkodóan visszafogott volt az orosz válasznyilatkozat, mintha Moszkva is azt várná, hogy lesz-e érdemi folytatás, vagy a magyar elvtársak ezúttal is csak a nyugati partnereknek tupírozzák a válltömésüket.
A most hazaküldött diplomaták gyakorlatilag tartótisztek voltak, ha pedig a nekik dolgozó itteni, magyar ügynökhálózatot nem számolják fel, akkor nagyjából annyi történik, hogy lecserélték a műszakvezetőt a moszkvai McPirogozóban. De a biznisz régi kiszolgálószemélyzettel simán megy tovább. Az oroszok a mostaniak helyett majd küldenek újabb tartótiszteket, de akár a nagykövetségen itt maradt, becslések szerint mintegy tíz hírszerzővel is el tudják látni a hálózat üzemeltetését. Az „újak” némi operatív pihentetés után átveszik a magyar kollaboránshálózatot, majd ott folytatják, ahol abbahagyták. Vagy éppen rákapcsolnak.
Az itteni muszkavezetőknek Orbán alatt még lehetett olyan illúziójuk, hogy békés nyugdíjasévek várnak rájuk, mivel amit tettek, az kedves Orbánéknak, szóval ha nem tolják túl a hazaárulást, akkor csúnya lebukás esetén is legfeljebb valami halvány enyjebejnye lesz.
Innentől viszont egyenes érdekük, hogy ott gáncsolják a Tisza-kormányzatot, ahol csak lehet, illetve még inkább kedvére tegyenek az orosz tartóiknak, azt remélve, hogy ha lebuknak, akkor mint kiemelkedően értékes ügynököt viszonzásul megvédik őket, vagy ha nagy a baj, hát menedéket kapnak odaát.
Szóval az Orbán-éra égbekiáltó lopásainak elszámolásánál, a vagyonvisszaszerzés illúziójánál ha lehet, sokkal fontosabb, sürgősebb lenne az itteni, oroszoknak dolgozó ügynökhálózat felszámolása. Mondjuk mielőtt az kezdi el felszámolni a magyar kormányzatot. Vagy éppen ismét belőlük lesz a magyar kormányzat.
A nyugati partnerszolgálatok számára intő példa 2014: akkor történt, hogy – rossz nyelvek szerint nyugati nyomásra – lebukott Kovács „KGBéla”, akiről addigra már a Jobbik-székház takarítónői is tudták, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) befolyásoló ügynöke. A Jobbikba beépülve kijutott az Európai Parlamentbe, majd 2009-ben létrehozta a kontinens szélsőjobbosait tömörítő „Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségét”.
Kovács tessék-lássék és igencsak kesztyűs kézzel végrehajtott lebuktatása után nem volt hír arról, hogy bárkit is elcsíptek volna az itteni kapcsolatai közül. A nyugatiaknak mutiba készült lebuktatás kipipálva, Orbánék pedig lényegében ott folytatták, ahol Kovács abbahagyta, csak dimenziókkal nagyobb méretekben. Orbán a kontinens szélsőjobbosaiból putyinista belső hadoszlopot próbált szervezni, magyar oligarchákon keresztül finanszírozták a régió putyinistáit, majd 2022 után a lobbiszervezeteiken keresztül szuverenista-keresztényfundamentalista ideológiába átcsomagolva terítették az orosz birodalmi propagandát Brüsszelben és az USA-ban. Sőt beszivárogtak Trump környezetébe is, arra kapacitálva az amerikai elnököt, hogy szüntesse meg Ukrajna támogatását, amivel nagyjából Putyin martaléka lett volna a térség.
Szóval a Tisza tartozik a kampányban megígért, Orbánnal, Szijjártóval szembeni nemzetbiztonsági vizsgálattal. Ahol azokat a konkrét kérdéseket kellene megválaszolni, hogy lehet, hogy az Orbán-érában az ún. magyar kormány tendenciózusan az orosz birodalmi érdekeket érvényesítette, sokszor a magyar érdekkel szemben is? Hogyan lett 2009-ben az addig látszólag atlantista Orbánból egy Putyinnal folytatott félórás beszélgetés után Mr. Oroszország? Miért kellett tudatosan leépíteni a magyar kiberelhárítást 2014 után? Kiknek a műve volt, hogy az elvileg nemzetbiztonsági védelem alatt álló „közmédia”, illetve a kormánymédia ontotta magából a putyinista propagandát? Hogy lehet, hogy Magyarország az EU-val és NATO-val szembeni orosz hibrid hadviselés műveleti bázisa lett? Szijjártó Péter miatt falazott az oroszoknak, amikor az orosz titkosszolgálat feltörte a teljes magyar külügy levelezését? Az Orbán-kormány miért próbált együttműködni az orosz titkosszolgálattal abban, hogy ráuszítsák a kárpátaljai magyarokra az ukrán nacionalistákat? Hogyan tudott a miniszterelnök-helyettes Semjén Zsolt környezetébe FSZB-ügynök beszivárogni? A magyar katonai hírszerzés miért szaglászott Kárpátalján olyan célpontok körül, amelyekre utána oroszok lőttek?
Amíg ezekre nem kapunk választ, illetve az ezekért felelősek nem kerülnek hűvösre, addig nem történt itt voltaképpen semmi.
