Kritikák a Felzárkózó települések program körül
A magyarországi szociális felzárkóztatás rendszere gyökeresen átalakult. Az állam szerepét a leghátrányosabb helyzetű kistelepüléseken a Felzárkózó települések (FETE) program vette át, amelyet eredetileg hazai, majd túlnyomórészt uniós forrásokból finanszíroznak. A valódi kistérségi autonómiát és a partnerség elvét felülről irányított felépítmény váltotta fel, amelyből mára szinte teljesen hiányzik az állami felelősségvállalás – hangzott el egy szakmai konferencián.
Átalakuló megvalósítás
A program eredetileg az ország háromszáz legszegényebb kistelepülésének komplex fejlesztését tűzte ki célul. Kezdetben döntően öt nagy karitatív szervezet végezte a munkát, köztük kiemelten a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A 2022-es stratégiamódosítás után azt kommunikálták, hogy a hálózat megnyílt a civilek előtt, a gyakorlat azonban más képet mutat.
A civilek szűk mozgástere
Szendrák Dóra, a Regionális Civil Központ Alapítvány elnöke elmondta: bár hivatalosan huszonnyolc megvalósító partnert emlegetnek, a háromszáz érintett település mintegy 85 százalékát továbbra is az öt nagy karitatív szervezet fedi le. A maradék 15 százalékon közel húsz civil szervezet osztozik, többnyire csak néhány településsel. Az alapítvány minden céltelepülésre pályázott, mégis csak tartaléklistára került, végül „vigaszágon” kapott feladatot Rakacaszenden, miután a korábbi nyertes nem indította el a programot.
Bizonytalanság és bürokrácia
A 2024 és 2029 közötti időszakban a civilek jogállása megszűnt, egyszerű „egyéb megvalósító szervezetté” minősítették vissza őket. A Jelenlét Pontok fenntartásához évente újra kell pályázniuk a Máltai Szeretetszolgálatnál. Egy rakacaszendi helyszín éves költsége mintegy 32 millió forint, amiből négy munkatárs bérét, a szolgáltatásokat és az infrastruktúrát kell fedezni. A jövő évi támogatás bizonytalansága miatt a szakképzett munkaerő elvándorol, a civileket pedig sem a tervezésbe, sem a döntéshozatalba nem vonják be.
Az elszigetelt falvak mindennapjai
Mivel a programot uniós forrásokra állították át, a hangsúly a társadalomfejlesztésre és az alapszolgáltatások pótlására szűkült. A Jelenlét Pontok korai fejlesztést, tanodai foglalkozásokat, korrepetálást, főzőklubokat, baba-mama klubokat szerveznek olyan falvakban, ahol sok helyen már szociális ellátás, szakrendelés, óvoda vagy iskola sincs. Rakacaszenden egyetlen görögkatolikus, összevont osztályokkal működő alsó tagozatos iskola üzemel, ahol egy-egy évfolyamot két-három gyermek képvisel. A szakszerű fejlesztéshez szükséges szakemberek hiányoznak, a feladatot többnyire nyugdíjas pedagógusok látják el. A Miskolcra járó középiskolások hajnali hat körül indulnak, és gyakran csak este nyolcra érnek haza.
Vissza a gyökerekhez?
A szakemberek szerint a megoldáshoz vissza kellene nyúlni a 2010 előtti kistérségi feladatellátási rendszerhez, amelyben a kistelepülések közösen biztosították a méretgazdaságos szociális, oktatási és egészségügyi alapszolgáltatásokat. Ezt a rendszert az elmúlt tizenhat év közigazgatási reformjai felszámolták. Mára a kistelepülési önkormányzatok saját bevételek híján képtelenek fenntartani a szociális alapszolgáltatásokat, a megyei és térségi központok pedig szakképzett munkaerő hiányában nem tudnak szakembert delegálni a kis falvakba.
Állami kivonulás és ellenőrzés hiánya
A szakértő szerint a 2013-as önkormányzati törvény szellemével szemben sok kistelepülésen hiányzik a szakmai tudás, a helyi hatalmi struktúrák pedig gyakran földesúrként viszonyulnak a lakossághoz. Az állam az elmúlt tizenhat évben fokozatosan kivonult a szociális gondoskodásból, az intézményes ellátásokat egyházaknak adta át, a felzárkóztatást pedig egyetlen kiemelt szervezetre bízta. A Máltai Szeretetszolgálat 2024 és 2029 között mintegy 70 milliárd forintos uniós és állami forrást kapott költségfüggetlen finanszírozási formában, ami azt jelenti, hogy részletes számlát sem kell benyújtania a felhasználásról.
Szakmai állásfoglalás készül
Az Autonómia Alapítvány konferenciáján több mint 180 szakértő, civil képviselő és kormányzati delegált vett részt. A résztvevők rögzítették: az állam nem vonulhat ki a szociális ellátásból, és nem háríthatja a teljes felelősséget a karitatív szférára. A hangfelvételekből és jegyzőkönyvekből átfogó szakmai állásfoglalás és javaslatcsomag készül, amelyet eljuttatnak a döntéshozókhoz.
