Elmarad a Partizán és az Örkény Színház közös szakmai napja
A Partizán lemondta a péntekre tervezett színházi szakmai vitát, amelyet a Merlinben tartottak volna. A rendezvény célja az volt, hogy a Madách Színház, a Trafó, valamint az Új Színház/Újszínház vezetői székeire pályázók lehetőséget kapjanak érveik ütköztetésére és elképzeléseik ismertetésére, többek között a rendelkezésre álló források hasznosításáról.
A szervezők közösségi médiában közzétett bejegyzésükben azt írták: „Azzal kell szembesülnünk és azt kell tudomásul vennünk, hogy a tulajdonos/fenntartók (Budapest Főváros Önkormányzata, Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium) a pályázók döntő többsége, valamint a szakmai érdekvédelmi szervezetek is egységesen a NER időszakának intranszparens szakmai diskurzusát tartják továbbra is kívánatosnak. Emiatt a rendezvény megtartása indokolatlan.”
A bejegyzés szerint a pályázók töredéke élt volna csak a lehetőséggel. Köztük volt Berettyán Nándor, Pozsgai Zsolt és Schilling Árpád, akik az Új Színház/Újszínház élére pályáztak; Lőrinczy György és Gémes Antos, akik a Madách Színház vezetői székére jelentkeztek; valamint Boronkay Soma, aki a Trafó vezetői posztjára pályázott.
A Partizán bejegyzése szerint más meghívottak „a kezdeményezést érdektelenséggel szemlélték, vagy kifejezetten ellenséges gesztusként élték meg”. Azt is részletezték, hogy sem a Fővárosi Önkormányzat, sem a kulturális kormányzat nem küldött képviselőt a rendezvényre. Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár és Sipos Imre előadó-művészetért felelős helyettes államtitkár sem vett volna részt. A Színházi Dolgozók Szakszervezete, valamint a Magyar Színházi Társaság és a Független Előadó-művészeti Szövetség is elzárkózott attól, hogy ismertessék a szakma kihívásait és a jövővel kapcsolatos saját szempontjaikat.
A bejegyzés emlékeztetett rá, hogy pár nappal korábban a Trafó élére pályázók egy része a Fővárosi Önkormányzatnál azért lobbizott, hogy a rendezvény ne jöhessen létre. A szeptember 18-án kelt levelet Stern Lili, Gulyás Hermann Sándor, Gulyás Gábor és Bagossy László írta alá, megfogalmazva az egyenlő pályázati feltételek miatti aggályukat. Levelük szerint az önkéntes nyilvánosságvállalásból fokozatosan informális elvárás alakult ki: egyes jelentkezők már „demokratikus követelményként” beszélnek a pályázatok nyilvánosságáról, és erre ösztönzik versenytársaikat is.
A Trafó élére pályázók egyike, Gulyás Gábor kedden jelezte a Partizánnak, hogy részt venne a kerekasztal-beszélgetésen. A Műcsarnok korábbi igazgatójának pályázatát jogszabályi feltételekre hivatkozva utasították el, és hiánypótlásra sem kapott lehetőséget. Gulyás a 444-nek úgy fogalmazott, azért utasították el a pályázatát, mert nem rendelkezik megfelelő végzettséggel, emellett nem igazolta vezetői gyakorlatát. Ezt az indoklást furcsának találja, tekintve, hogy nem osztották meg vele, pontosan milyen végzettséget várnak el. A kiírás szerint az intézmény tevékenységéhez illeszkedő végzettségre van szükség, Gulyás szerint ő rendelkezik ezzel.
„Ha mindenki szembejön veled az autópályán, akkor te haladsz rossz irányba: ez akkor is igaz, ha meggyőződésünk, hogy a rendezvény a demokratikus szakmai nyilvánosságot, és ezzel a terület iránti közbizalmat erősítette volna” – fogalmaztak a rendezvény szervezői. A bejegyzésben elutasítottak minden olyan kritikát, amely véleményük szerint azt sugallta, hogy itt dőlt volna el a jövőbeli vezetők személye. „Nyilvánvaló, hogy egy súlyosan nyilvánosság-deficites korszak után a szakmai önrendelkezés, vitakultúra és párbeszéd-készség erősítését szolgálta volna, ha erre mégis sor kerül” – jegyezték meg. Hozzátették: „Az ezzel szembeni ellenkezés és sokszor már-már paranoid feltételezések súlyos kérdéseket vetnek fel arról, hogy mit gondol a magyar színházi szakma a közfinanszírozásról, illetve az ezzel kapcsolatos vezetői felelősségről. Ami kirajzolódott ebből a folyamatból, az azt erősíti, hogy nemhogy rendszerváltás nem történt a szcénában, hanem az erre való igénye sincs meg a döntő többségnek: tulajdonos/fenntartónak, a pályázók túlnyomó részének és az érdekvédelmi szervezeteknek sem. Egy biztos: a színház a nyilvánosság művészete. Az érintetteknek a nyilvánossággal és demokráciával kapcsolatos attitűdjének színrevitele: sikerült” – bírálták élesen a szakmát.
