Elhunyt Marina Vlady francia színésznő
Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Marina Vlady francia színésznő, író és énekesnő – tudatta családja. A színésznő gyermekei szerint édesanyjuk otthonában hunyt el szerettei és házi kedvencei körében, és hosszú, teljes életet élhetett.
Marina Vlady 1963-ban nyerte el a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításért járó díját a Méhkirálynő című francia-olasz filmvígjátékban nyújtott szerepéért. Pályafutása során olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jean-Luc Godard, Bertrand Tavernier, Chris Marker, Ettore Scola és Orson Welles.
A francia és olasz film csillaga nagyon fiatalon, tizenhat évesen kezdte pályafutását André Cayatte Özönvíz előtt című filmdrámájával 1954-ben. Ezért az alakításáért megkapta a legígéretesebb színésznőnek járó Suzanne Bianchetti-díjat.
A következő évben házasságot kötött Robert Hossein rendezővel, aki több filmjében is szerepeltette. Hosseintől két fia született, majd egy harmadik fiú a második férjétől, Jean-Claude Brouillet-től, aki a francia ellenállás tagja, később pilóta és légiközlekedési vállalkozó volt.
Marina Vlady apja Oroszországból került Franciaországba az első világháború alatt. Katonai pilótaként szolgált, emellett operaénekesként, színészként és több más művészeti területen is tevékenykedett. Anyja szintén orosz származású volt, balerina és táncosnő.
Marina Vlady opera- és sanzonénekesként is ismert volt; két albuma, amelyeket nővéreivel Les soeurs Poliakoff művésznéven készített, sikert aratott.
1969-ben ment feleségül Vlagyimir Viszockij orosz énekes-költőhöz, akinek kedvéért Moszkvába költözött, és ahol férje 1980-ban bekövetkezett haláláig élt. Házasságának történetét Szerelmem, Viszockij című könyvében mesélte el, amely 1987-ben jelent meg. Később színdarab is készült belőle. Tucatnyi könyvet jelentetett meg, közülük 2005-ben az emlékiratait 24 kép/másodperc címmel.
A művészfilmek mellett az 1970-es években népszerű vígjátékokban is szerepelt, többek között Jean Yanne Mindenki szép, mindenki kedves, valamint Bertrand Tavernier Kezdődjék hát az ünnep című alkotásában.
Pályafutása mellett az algériai háború óta aktív aktivista is volt: aláírta a 343-ak Kiáltványát, amely 1971-ben a nők abortuszhoz való jogát követelte, támogatta a lakhatási engedély nélkül Franciaországban élőket, majd utolsó élettársával, Léon Schwartzenberg rákspecialistával létrehozta a lakhatáshoz való jogért küzdő szervezetet, a DAL-t.
