Nem vak ez a ló, csak gyáva
Magyar Péter szembenézett azzal, hogy amiben addig élt, az egy brutális nagy hazugság volt, és ehhez gyakorlatilag le kellett nulláznia az addigi élete teljes, Fidesz-közeli kapcsolatrendszerét. Mráz Ágoston Sámuel és társai ezt nem merték megtenni, inkább végigasszisztálták közösségük katasztrófáját.
Mráz kollégát régről ismerem: az egyik legjobb tanuló volt az egyetemen, évfolyamelső, évtizedes gyakorlattal egy óriási büdzséjű kutatócég felett rendelkezett. Egészen egyszerűen nem hiszem el, hogy nem látta azt, ami itt, a Nézőponthoz képest nulla kutatási bázissal rendelkező Népszavánál is magától értetődőnek tűnt.
A választás nagyjából már 2025 közepére eldőlt, ősz magasságára már csak az volt a kérdés, hogy lesz-e kétharmad, 2026 elejére pedig az, hogy mekkora. Egész egyszerűen nem volt egyetlen olyan politikai, geopolitikai, társadalmi, gazdasági mutató, amely arra utalt volna, hogy a Fidesz nyeregben marad.
A párt már 2022-ben túlnyerte magát, és a győzelemből a lehető legrosszabb tanulságokat vonták le. Közben Orbán külpolitikai víziója Putyin ukrajnai felsülésével bedőlt, a gazdaság leragadt, az infláció száguldott, az uniós pénzek elmaradásával a vidék megdolgozására fordítható összegek is hiányoztak, sőt az oligarchia életben tartására a NER a vidéktől kezdte elszipkázni a pénzt.
Így az ottani középrétegek már 2023 végére elfordultak a Fidesztől, de még a sokat emlegetett kis falvakban is elkezdett lemorzsolódni a párt. A fiatalok már jóval korábban hátat fordítottak nekik, így maradtak a hatvan pluszosok, viszont 2022-höz képest természetes okokból cirka 300 ezer fővel csökkent a Fidesz tábora. És ez csak a kiindulópont.
Ebbe robbant be a kegyelmi botrány, az Orbán-klán megannyi korrupciós ügye, a Fidesz-kampány elképesztő szellemtelensége, üzenetnélkülisége, digitális árnyékbokszolása, Orbán Magyar Pétert utánzó, országjárásnak mímelt idétlensége, amivel sikerült még kontrasztosabbá tenni a totyakos téeszelnökre emlékeztető Orbán és a fiatal slimfit titán, Magyar Péter közötti különbséget.
Mondhatnók, ez csak Mráz kolléga baja meg a Fideszé. Orbán mint erőforrás. Ja. Érik a Tisza 2030-as kétharmada.
Tisztán emlékszem az érzésre, ahogy április 12-én tudósítani indultam a fideszes eredményváróra. Örülnöm kellett volna, hogy pár óra, és vége a NER-nek. Ehelyett valami mély, tompa szomorúságot éreztem. A tökfelesleges, értelmetlen rossz előérzetét, hogy most még kint a városban mászkál pár ember, akikkel estére megtelik a traumatológia. Esetleg pár hullazsák.
Máig nem tudom, hogy nem lett ebből lázadás. Hogy azok az emberek, akiket másfél évtizeden át kondicionáltak a paranoiára, mindenki más szívós gyűlöletére, akiknek másfél éven át a Nézőponttól, az Alapjogokért Központtól, a Társadalomkutatótól és a Századvégtől a Megafonig minden csatornán azt hazudták, hogy a Fidesz stabilan vezet és hogy az összes magyar közvélemény-kutató a CIA–Soros–Ukrajna-gyíkemberek megbízásából nem mond igazat, szóval azok végül miért fogadták el a választás számukra totálisan hihetetlennek hangzó, brutális végeredményét.
A legvalószínűbb, hogy egyszerűen olyan brutálisan nagy, zsibbasztó volt a sokk, hogy a fideszesek akcióképesebbjei egyszerűen elfelejtették felszedni a kockakövet, illetve ilyen különbség mellett a NER-vezetőknek sem volt érdekük megreszkírozni a lázítást, és gyorsan lefújták a bulit.
Azonban még egyszer hangsúlyozom: ez nem Mráz Ágoston Sámuelen és a kollégáin múlott. Ők szépen, engedelmesen locsolták nagy ívben a benzint a pesti utcán, és csak a jóisten kegyelme mentett meg mindenkit, hogy végül senki sem vette elő a gyufát.
