Lemondott, hogy maradhasson – Vučić más tisztségből folytatná
A vasárnap este megjelent gyorshírek alapján egy pillanatra úgy tűnhetett, mintha egy korszak a végéhez érkezett volna Szerbiában: Aleksandar Vučić lemondott köztársasági elnöki tisztségéről. Valójában azonban szó sincs arról, hogy az országot már majdnem másfél évtizede uraló politikus a visszavonulásra készülne.
Csak annyi történik, hogy az október 25-én esedékes választáson miniszterelnök-jelöltként indul, és ha a Szerb Haladó Párt (SNS) köré szerveződő lista megszerzi a kormányalakításhoz szükséges támogatást, néhány utcával arrébb költözteti politikai hatalmának központját.
A módszer ismerős: Vlagyimir Putyin 2008-ban azért lett kormányfő, mert az alkotmány akkor csak két egymást követő elnöki ciklust engedélyezett számára. A logika hasonló – ha egy tisztség alkotmányos korlátai akadályozzák a vezetőt, másik tisztséget keres.
Nehezebb megmérettetés várható
Most azonban nehezebb megmérettetésre számíthat Vučić, mint korábban bármikor. A 2024. novemberi újvidéki pályaudvari tragédia, amelyben tizenhatan haltak meg, olyan tiltakozási hullámot indított el, amelynek a hatalom sokáig nem találta az ellenszerét.
A történtek felszínre hozták a korrupció, az állami intézmények politikai ellenőrzése, a felelősségre vonás hiánya és a sajtó helyzete miatt régóta jelen lévő feszültségeket. Sokak szerint a diákok hiteles alternatívát nyújtanak a hatalommal szemben.
A szerb ellenzék hosszú éveken át széttagolt volt: sok párt, személyes konfliktusok, eltérő stratégiák és egymással versengő listák álltak szemben a centralizált hatalmi gépezettel. Az SNS-nek a győzelemhez elég volt a saját táborát egyben tartania.
A diáklista ezen változtathat. A Demokrata Párt, a Zöld-Baloldali Front és más erők már félreálltak vagy támogatásukról biztosították a diákokat. Ez még nem teljes ellenzéki összefogás, de a mozgalom mögé olyan választók is felsorakozhatnak, akik a hagyományos pártokra nem szívesen szavaztak volna.
Egyenlőtlen feltételek
Volt olyan kutatás, amely a diákmozgalmat látta az élen, ám a feltételek annyira egyenlőtlenek, hogy csodaszámba menne a diáklista győzelme. A választói névjegyzék elavult, a közpénzeket és az állami intézményeket az SNS saját kampánycéljaira használja, a hatalom médiatúlsúlya pedig nyomasztó.
A kormányzat így állandó nyomás alatt tarthatja az embereket – a félelemben tartott emberek a kormánypárthoz húznak. Ehhez járul a jól időzített „állami gondoskodás”: szeptember végén egyszeri hatezer dináros (18 ezer forintos) támogatást fizettek a felnőtt lakosságnak, miközben külön intézkedések célozták a nyugdíjasokat is.
Mindezek fényében különösen érdekes az Európai Unió magatartása. Brüsszel évek óta bírálja a szerb jogállamiság állapotát, a médiahelyzetet és a választási feltételeket, az Európai Parlament idén nyáron ismét kemény hangú értékelést fogadott el Szerbiáról. Ehhez képest az SNS továbbra is az Európai Néppárt társult tagja.
Az EU óvatosságának oka, hogy a diákmozgalomban sem bízik. A diákok tudatosan kerülik az egyértelmű ideológiai vagy geopolitikai címkéket: tüntetéseiken nem domináltak az uniós zászlók, a mozgalomban liberális, baloldali, konzervatív és nemzeti érzelmű fiatalok egyaránt jelen vannak.
Ez tette lehetővé a rendkívül széles társadalmi koalíciót, Brüsszelből nézve viszont bizonytalanságot okoz: nem világos, milyen külpolitikai irányt követne egy ilyen kormány. Vučić éppen ezt a bizonytalanságot használja ki: Brüsszelben európai integrációról beszél, Moszkvával fenntartja a különleges kapcsolatot, Pekingből beruházásokat és politikai támogatást szerez, miközben Szerbia nem csatlakozott az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz.
Ez a hintapolitika sokáig eredményes volt, mára azonban a geopolitikai környezet változása miatt elérte határait. Az október 25-i választás megmutatja, hogy az új politikai mozgalom képes-e áttörni azt az intézményi és médiarendszert, amelyet az SNS hosszú évek alatt épített ki. A feltételek nem egyenlőek, és Vučić tábora továbbra is erős – de Szerbiának döntenie kell, a Kelethez vagy a Nyugathoz akar-e tartozni.
