Szociálpolitikus: a lakástámogatásokat szabályozás nélkül nyomták ki Magyarországon
Magyarország az elmúlt évtizedben európai összehasonlításban az élen járt a lakásárak és a bérleti díjak drágulásában, miközben a lakhatási gondok miatti elégedetlenség jóval halkabb maradt, mint Nyugat-Európában – mondta Győri Péter szociálpolitikus, lakáspolitikai szakértő. A szakértő szerint a lakhatási válságnak három egymással összefüggő területe van: a lakáshoz jutás nehezedése, a lakásfenntartás egyre nagyobb terhe és a lakások minősége, amely sokat javult ugyan az elmúlt évtizedekben, de továbbra is differenciált.
A fejlett világ nagyvárosaiban megjelentek a nagy, időnként nemzetközi ingatlanbefektetők, akik jövedelmező befektetési lehetőségeket kerestek. Mivel az alacsony kamatok miatt a megtakarítások pénzben tartása nem volt érdemes, ingatlanberuházási bumm indult el. A kínálat ugyan növekedett, de magas profittal és magas áron kínálták, ami eltorzította a lakáspiacot.
Ehhez sok helyütt a szociális és lakhatási pénzügyi transzferek fokozatos visszavonása társult, ami nagymértékben hozzájárult a nyugati tüntetési hullámhoz. A kormányok nem szívesen szűkítik a juttatásokat, de a gazdasági növekedés lefékeződése miatt kevesebb a költségvetési forrás – tette hozzá a szakértő.
Nyugat-Európában a lakhatás modernizálását sűrű szabályozórendszerrel próbálják egyensúlyban tartani, de a nagy beruházók megjelenését és az árak felhajtását nem követte le a szokásos szabályozási reakció. Magyarországon ezzel szemben a lakásberuházási szektor „hihetetlenül alulszabályozott”: a hazai beruházók központi költségvetési támogatásokat és olcsó állami hiteleket kaptak lakásépítésre, de a hitelek egy részét eleve nem lakásként használták, hanem irodaként adták ki, ami a bérleti díjakat is felhúzta. A szakértő szerint nem nőtt olyan mértékben a lakáskontingens, amilyen mértékben a beruházók állami támogatásokat kaptak, és nem volt elvárás az elérhető árú, hosszú távú lakásbérlet sem.
Nyugat-Európában kétféle módon támogatják a lakásépítéseket: telekgazdálkodással, például rozsdaövezetek kedvezményes rendelkezésre bocsátásával, ami az építési költségek 30-40 százalékos csökkenését jelentheti, valamint az adókedvezmények szofisztikált rendszerével. Mindkét eszköznél kiemelt kérdés, hogy mit és mennyiért épít valaki, és ha valaki olcsón, moderált díjazással bérbe vehető lakást épít, még nagyobb kedvezményt kaphat.
Magyarországon a lakásberuházások adózási, telekgazdálkodási és lakáspolitikai szabályozása nem igazodott az új piaci viszonyokhoz, a szabályozási tudás a második világháború után megszakadt, és a rendszerváltás után sem gyökeresedett meg újra. A Fidesz lakáspolitikája alapvetően a keresletet támogatta, a CSOK és a CSOK Plusz révén, ami árfelhajtó hatást idézett elő, mert az állami támogatás szinte az utolsó forintig beépült a lakásárakba, a lakáspiac pedig a bérleti díjakban azonnal beárazta.
„Németországban vagy Ausztriában, de a skandináv országokat is említhetném, nincs az a hülye kormányzat, amelyik úgy nyomna ki lakáshoz jutási támogatásokat sok-sok család részére, hogy közben teljesen szabadon hagyja, hogy ők tulajdonképpen hol, mit és mennyiért fognak venni vagy bérbe adni” – mondta Győri Péter. Hozzátette: ezekben az országokban csak úgy adnak támogatásokat, hogy a másik oldalon szabályozzák a lakbéreket, a bérbeadást vagy a lakáseladási feltételeket, mert tudják, hogy szabályozás nélkül semmit nem ér az állami támogatás.
A szakértő szerint haladéktalanul el kellene kezdeni egy átfogó lakásügyi szabályozórendszer kialakítását, de nem kapkodva, mert az rengeteg érdeket érint a lakáshoz jutástól a lakásvételig és a lakásfenntartásig, a használt és az új lakásokig, valamint a bérbeadók és a bérlők jogainak kidolgozásáig. Egy ilyen rendszer kialakítása hosszú folyamat, és folyamatos karbantartást igényel.
