Bánkúti Gergő kiállítása: Az elmúlás képei a Bakáts Bunkerben
Bánkúti Gergő tárlata, „Kőszikla a házam, zöld mező takaróm”, a ferencvárosi Bakáts Bunker földalatti terében a halál és a halottkultusz mélyebb aspektusait járja körül. A művész, személyes és családi élményeit megidézve, a gyász feldolgozásának egy sajátos formáját mutatja be, mely mélyen gyökerezik édesapja három évvel ezelőtti halálában.
Cserhalmi Luca, a kiállítás kurátora, elmondta, hogy a tárlat három fő témakör köré épül. Az első teremben a halál ténye és a biológiai folyamatok jellemzőiként jelennek meg, míg a második teremben a gyászfolyamat, és az elhunytra való emlékezés kap hangsúlyt. A harmadik terem pedig a túlvilágról alkotott elképzeléseket mutatja be, összekapcsolva a természeti szimbólumokkal.
A kiállítás egyik legfőbb látványossága a röntgenképekből készült installáció, amely egy emberi csontvázat rajzol ki, körülötte hamu és edények, amelyekben búcsúüzenetek találhatóak. Cserhalmi Luca kiemelte, hogy ez az alkotás nemcsak a halál biológiai tényszerűségét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy az emberek hogyan fordulnak halottaik felé, kifejezve ezzel a törődést és a szeretetet.
A második teremben a művész saját emlékeiből merítve mutat be képeket, köztük egy vadászként ábrázolt édesapját, aki lábát egy legyőzött kígyón pihenteti, valamint saját gyermekkorának emlékét, amikor egy kis vaddisznót tart a karjában.
Továbbá, a térben megjelennek olyan személyes tárgyak is, mint a Szűz Mária-szobor és lakáskulcs, amelyek emlékeket hordoznak, és a gyászfolyamat részeként fontos szerepet játszanak. Szürreális festmények is láthatók, amelyek az álmok és az emlékek világát idézik meg.
Az utolsó terem a halál utáni életre fókuszál. Cserhalmi Luca hangoztatta, hogy a természet és a növények szimbolikája szoros kapcsolatban áll a születés és újjászületés fogalmával. A tárlat egyik kiemelkedő alkotása, Az élők háza, jól tükrözi ezt az elképzelést: a kép felső része a halál utáni ürességet sugallja, míg az alsó rész egy másik, harmonikus világ lehetőségét vetíti előre.
Egy másik mű, A lélegzet kapuja, kontrasztot teremt a többi alkotással, egy egyszerű faajtót és a mögöttes szimbolikát emeli ki, amely a néző képzeletére bízza, hogy milyen lehetőségek rejlenek a küszöbön túl.
A kiállítás augusztus 20-ig látogatható, lehetőséget adva a látogatóknak, hogy elmélyüljenek a halál, az elmúlás és az emlékezés összetett tematikájában.
