Duna apadása és a pancsovai olajfinomító jövője: Szerbia üzemanyag-ellátása veszélyben
A pancsovai olajfinomító leállása Szerbia számára komoly következményekkel járhat. Ez az egyetlen működő olajfinomító az országban, amely az üzemanyagigény mintegy nyolcvan százalékát biztosítja. A Duna alacsony vízállása miatt a finomító működésének felfüggesztése esetén rövid távon még pótolhatók az ellátási hiányosságok, de egy hosszabb üzemszünet súlyos ellátási zavarokhoz és dráguláshoz vezethet.
A szerb elnök, Aleksandar Vučić figyelmeztetett arra, hogy a Duna rendkívüli alacsony vízállása már a pancsovai kőolajfinomító leállását eredményezheti. Az energetikai helyzet különösen aggasztó, mivel a NIS (Naftna Industrija Srbije) üzemének évi kapacitása 4,8 millió tonna, és ez fedezi az ország üzemanyagigényének legnagyobb részét, beleértve a benzint, dízelt és repülőgép-üzemanyagot is.
A Duna apadása nemcsak a finomító működését fenyegeti, hanem az import szállításokat is jelentősen korlátozza. Július hónapban a folyón közlekedő uszályok és tartályhajók csak teherbírásuk 30-40%-ával közlekedhettek, ami a szerb energiaügyi tárca adatai szerint a hónapra tervezett kőolajtermék-import negyedének teljesülését eredményezte. A hiányzó mennyiséget vasúton és közúton próbálták pótolni, de ezek a megoldások drágábbak és korlátozottabb mennyiségeket tesznek lehetővé.
A finomító nyersolaj-ellátása alapvetően nem a Dunán történik, hanem horvátországi Omišalj termináljáról a JANAF folyosón keresztül. Ugyanakkor a Duna szerepe elengedhetetlen, mint hűtési és technológiai vízforrás, valamint a késztermékek szállításának egyik útvonala. A NIS 2024-es jelentése szerint a finomító abban az évben közel 4,238 millió köbméter vizet használt a Dunából.
Vučić négy olyan kritikus folyamatról beszélt, amelyekhez a finomítónak szüksége van a Dunára, bár részletes technikai magyarázatot nem adott. A legfőbb kockázatok közé tartozik a vízkivétel, a hűtés, a vízellátás és a folyami logisitka. A finomítók leállítása nem végezhető egyik pillanatról a másikra; az egységelek fokozatosan kell kivenni és visszaindítani. Még egy pár napos vízállási probléma is hosszabb termeléskiesést okozhat.
Bár Szerbia 2025 végén már tapasztalta a pancsovai finomító hiányát, és a nyersolaj importja hiányát 36 napra leállította, a helyzet most bonyolultabb, mivel a folyami import korlátozottsága mellett a NIS tulajdonosi és szankciós helyzete is megoldásra vár. Az amerikai szankciók miatt Washington augusztus 28-ig újabb ideiglenes mentességet biztosított, amely lehetővé teszi a kőolaj behozatalát és a működés fenntartását.
A pancsovai üzem leállása valószínűleg nem okozna azonnali üzemanyaghiányt, mivel Szerbia stratégiai készletekkel rendelkezik, és a vállalatok is operatív tartalékokat mobilizálhatnak. Rövid távon a közúti és vasúti import révén lehet időt nyerni, de hetekig tartó leállás esetén a szállítási költségek gyorsan növekedhetnének, ami szűkülő készleteket és fokozódó árnyomást eredményezhet. A következmények a benzinkutakon és más iparágakon is érezhetők lennének.
Pancsova termelése különösen fontos a szerb piac számára, de a környező országokba, mint Bosznia-Hercegovina, Románia és Bulgária, is eljuttat termékeket. Szerbia számára viszont ez az egyetlen hazai finomító, amely képes biztosítani az üzemanyag-ellátást. A közép-európai finomítók, mint például a százhalombattai, amely évi 8,1 millió tonna feldolgozására képes, nem tudnák azonnal pótolni a pancsovai kiesését.
Összességében a Duna apadása nemcsak Szerbia energiapolitikai helyzetét nehezíti, hanem az ipari hűtési igényeket és a hajózást is súlyosan érinti. Ha a pancsovai finomító leállna, az országnak egyszerre kellene több villamos energiát és üzemanyagot importálnia, aminek következményei az egész régió piacaira is kihatnának.
