Újra feszültté vált az Égei-tenger térsége, Athén és Ankara fegyverkezéssel üzen egymásnak
A három éve kezdődött görög–török enyhülés látványosan veszít erejéből. Görögország izraeli légvédelmi rendszert vásárol, Törökország hadgyakorlatot tartott az Égei-tengeren, miközben ismét napirenden van a 12 mérföldes felségvíz, a „szürke zónák” és a tengeri érdekszférák vitája.
Újra erősödik a feszültség Görögország és Törökország között. A két NATO-tag kapcsolata 2023 után látványosan javult, a szeptemberi fejlemények azonban azt mutatják, hogy a „nyugodt vizek” időszaka kifulladóban van. Törökország szeptember 24-én Denizkurdu I/2026 néven nagyszabású haditengerészeti gyakorlatot tartott az Égei-tenger délkeleti részén, miközben Athén a következő évek egyik legnagyobb fegyverkezési programját hajtja végre.
A viták középpontjában továbbra is a felségvizek, a kontinentális talapzat, a szigetek jogállása és a kelet-mediterrán tengeri övezetek állnak. A katonai modernizáció mindkét oldalon felgyorsult.
Athén augusztus végén mintegy hárommilliárd eurós megállapodást kötött Izraellel egy többrétegű légvédelmi rendszer kiépítésére. Az Achilles-pajzs program rakéták, repülőgépek és drónok ellen adna védelmet, és része a 2036-ig tervezett, nagyjából 28 milliárd eurós görög haderő-modernizációnak.
Ankara ezt saját katonai erősödésével párhuzamosan figyeli. A török hadiipar az elmúlt években drónokat, rakétákat és hadihajókat fejlesztett nagy ütemben, és Törökország több mint kétezer katonát vezényelt az Izmirtől délre fekvő partvidékre.
Az egyik legérzékenyebb kérdés a görög felségvizek szélessége. Athén szerint az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján joga van az Égei-tengeren is hatról 12 tengeri mérföldre kiterjeszteni őket. Törökország nem részese az egyezménynek, és arra hivatkozik, hogy az égei földrajz sajátosságai miatt egy ilyen lépés aránytalanul korlátozná mozgásterét. A török parlament 1995 óta háborús oknak minősíti az esetleges görög kiterjesztést.
Athén szeptember elején diplomáciai jegyzékben ismét kifejezetten hivatkozott erre a jogára, miután Ankara tengeri parkokat hirdetett meg olyan térségekben, amelyeket Görögország saját kontinentális talapzatához tartozónak tekint.
A másik tartós konfliktusforrás az úgynevezett szürke zónák kérdése. Törökország szerint több kisebb sziget és lakatlan szikla szuverenitása nem rendezett egyértelműen, míg Görögország a lausanne-i és párizsi szerződésekre hivatkozva ezt elutasítja. Ehhez társul a török Mavi Vatan doktrína, amely szélesen értelmezi Ankara tengeri érdekszféráját.
Görögország, Ciprus és Izrael az elmúlt években egyre szorosabb energia- és védelmi együttműködést alakított ki, amit Ankara rendszeresen saját regionális mozgásterének szűkítéseként értelmez. A szeptember 24-i török hadgyakorlat időzítése erős politikai jelzés volt.
A feszültség növekedése ellenére mindkét kormány fenntartja a kommunikációs csatornákat. Februárban Recep Tayyip Erdoğan és Kiriákosz Micotákisz még arról beszélt Ankarában, hogy a viták nem megoldhatatlanok. A NATO-nak elemi érdeke két délkeleti tagállama közötti fegyveres incidens elkerülése.
A veszély ezért kevésbé egy tudatosan elindított háború, mint egy rosszul kezelt légi vagy tengeri incidens. Az 1996-os Imia–Kardak-válság emléke mutatja, milyen gyorsan kerülhetnek katonák közvetlenül egymással szembe.
