Új biztosítékokkal és fokozatos integrációval gyorsítaná fel a bővítést az Európai Unió
Az Európai Bizottság új biztosítékokat készít elő arra az időszakra, amikor ismét bővülhet az Európai Unió. A tervezet abból indul ki, hogy a csatlakozási folyamatot gyorsítani kell, de közben meg kell akadályozni, hogy egy új tagállam röviddel belépése után visszafordítsa a jogállami reformokat, vagy vétóval bénítsa meg a közös külpolitikai döntéseket. A dokumentum a fokozatos integrációt és a jelenleginél erősebb utólagos garanciákat kapcsolná össze.
A legjobban Montenegró és Albánia jár a csatlakozási folyamatban. Montenegró mind a 33 átvilágított tárgyalási fejezetet megnyitotta, és 2026 nyaráig már 18-at ideiglenesen le is zárt; a tagállamok áprilisban külön munkacsoportot hoztak létre a csatlakozási szerződés előkészítésére. Albánia szintén megnyitotta mind a 33 fejezetet, júliusban pedig az első hármat ideiglenesen lezárta. Tirana továbbra is 2027 végéig szeretné befejezni a tárgyalásokat.
A teljes jogú felvételhez továbbra is egyhangúság kellene, a köztes lépéseknél viszont csökkenhet a vétók szerepe. Ukrajna és Moldova 2024-ben kezdte meg a tárgyalásokat, és 2026-ban újabb szakaszba lépett a folyamat. Moldova júniusban megnyitotta az alapvető reformokat összefogó első klasztert, amely a jogállamiságot, az igazságszolgáltatást, a közbeszerzést és az intézményi működést foglalja magában. Ukrajna esetében a háború mellett az is nehezíti az előrehaladást, hogy egyes tagállami vétók továbbra is lassíthatják a klaszterek megnyitását.
A készülő reform egyik fontos eleme éppen ezért az lenne, hogy a csatlakozási folyamat köztes állomásain csökkenjen az egyetlen tagállam által alkalmazható blokkolás lehetősége. A teljes jogú felvételhez továbbra is minden tagállam egyhangú jóváhagyása kellene, de Brüsszel régóta keresi annak módját, miként lehetne a fejezetek megnyitását és lezárását kevésbé kiszolgáltatni kétoldalú vitáknak. Ehhez azonban a jelenlegi tagállamok politikai beleegyezése nélkülözhetetlen.
A mostani bizottsági tervezet külön biztosítékot is felvet az új tagok esetleges későbbi visszalépésére. Az új csatlakozási szerződésekben olyan mechanizmusok jelenhetnének meg, amelyek minősített többséggel lehetővé tennék bizonyos tagsági jogok felfüggesztését, ha egy frissen felvett ország súlyosan megsérti a vállalt demokratikus vagy jogállami kötelezettségeket. A Bizottság ezzel a korábbi bővítések tapasztalataira reagálna.
Felmerült egy átmeneti politikai vállalás is, amelynek alapján az új tagok meghatározott ideig nem használnák vétójukat olyan ügyekben, amelyekben a többi tagállam között széles körű egyetértés van. A javaslat jogi formája még nem végleges, és a tagállamok várhatóan érzékenyen reagálnak majd minden olyan megoldásra, amely a teljes jogú tagság után eltérő jogokat hozna létre. A Bizottság ezért hangsúlyozza, hogy az alapvető tagsági egyenlőség nem sérülhet.
A bővítés tempóját egyre inkább az egyes országok reformteljesítménye, nem pedig a régiós csomaglogika határozza meg. A másik irány a fokozatos integráció. Ennek lényege, hogy a jól teljesítő tagjelöltek már a teljes tagság előtt beléphessenek egyes uniós programokba, bekapcsolódhassanak a belső piac bizonyos részeibe, illetve együttműködhessenek az energia-, közlekedési és védelmi politikákban. A Nyugat-Balkánon ezt már a Növekedési Terv is szolgálja: a 2024–2027 közötti hatmilliárd eurós csomag kifizetései konkrét reformok teljesítéséhez kötődnek.
A különbségek közben egyre látványosabbak a tagjelöltek között. Montenegró és Albánia gyorsan halad, Észak-Macedónia továbbra is a Bulgáriával fennálló alkotmányos és kisebbségi vita miatt küszködik, Bosznia-Hercegovina reformfolyamata lassú, Koszovót pedig öt uniós tagállam sem ismeri el. Szerbia esetében a jogállamisági problémák, a külpolitikai igazodás hiánya és az Oroszországhoz fűződő kapcsolat egyaránt terheli a folyamatot.
Brüsszel egyre inkább külön kezeli azokat az országokat, amelyek teljesítik a feltételeket, és azokat, amelyek politikai vagy intézményi okból lemaradnak. Ez a megközelítés politikailag is fontos: az EU azt akarja bizonyítani, hogy a reformokért tényleges előrelépés jár, miközben a csatlakozási ígéret nem válhat automatikus geopolitikai jutalommá.
A következő hetekben tagjelöltek várhatóan azt figyelik, milyen konkrét menetrendet és köztes előnyöket kapnak, a huszonhetek pedig azt, hogyan őrizhető meg az unió döntésképessége harmincnál több tagállammal. A Bizottság javaslata nem oldja fel ezt az ellentmondást, de világossá teszi az irányt: a következő bővítéshez nemcsak a jelölteknek, hanem magának az Európai Uniónak is intézményi reformokra lesz szüksége.
