Schubert és Philip Glass: Zenei dimenziók találkozása
Schubert neve hallatán sokaknak azonnal eszébe jut az ő mély lelkiséget tükröző muzsikája. Bár kortársai csupán „Schwammerlként”, azaz Gombácskaként emlegették, életműve bizonyítja: zenetörténeti jelentősége időtlen. Grillparzer híres sírfelirata is méltó emléket állít Schubert zsenialitásának: az elveszett kincs és az annál is szebb remények összefonódása tökéletesen tükrözi az osztrák romantika fenegyerekének művészi lényeget.
A Concerto Budapest koncertjén a Befejezetlen szimfónia viharos érzelmei ragadták magukkal a hallgatóságot. Keller András vezényletében a zenekar érzékenyen mutatta meg a tétel világossága és sötétsége közötti drámai feszültséget, egy új értelmezési réteget adva Schubert remekművének. A hirtelen fortissimo kitörések nyugtalanító ereje nem engedett elmélázni a hallgatónak, sokkal inkább megmutatta az idill mögötti viharos valóságot.
Philip Glass kettősversenye: A minimalizmus és a balett fúziója
A koncert talán leginkább várt pillanata Philip Glass kettősversenye volt, amelyben Gidon Kremer és Giedrė Dirvanauskaitė párosítása lenyűgöző harmóniát és technikai tökélyt közvetített. Glass megszokott hangzásvilága monumentális egyszerűségben rejlik: ismétlések, jellegzetes ritmikai és harmóniai elemek jellemzik műveit, amelyek könnyed elegyet alkotnak líraiság és disszonancia között.
Az előadás balettszerű aspektusa külön izgalmat kölcsönzött a koncerttermi élménynek. Ahogy a kettős játékossága ütközött össze a zenekari hangzással, úgy emelkedett ki a két szólista kivételes összhangja. Kremer és Dirvanauskaitė letisztult, mégis bátor előadása ékes példája annak, amikor zene és tánc találkozik, még ha itt csupán metaforikus értelemben is.
Schubert könnyedsége és sötétsége
A koncert másik kiemelése a B-dúr polonéz volt, amely Schubert kevésbé súlyos, inkább vidám karakterét mutatta meg. Azonban érdemes megjegyezni: a népzenei elemek nem pusztán felszínes díszítmények, hanem a dallamok részletein keresztül Schubert mélyebb érzelmi világát is tükrözik. Gidon Kremer elegáns, sallangoktól mentes hegedűjátéka hiteles formában adta vissza mindezt, megerősítve az előadás egyedülálló zenei színvonalát.
Fajsúlyos zenei interpretációk a Zeneakadémián
A koncert programja rendkívül változatos volt, kezdve Barber melankolikus Adagio-jától egészen Beethoven megindító Cavatinájáig. Az előadás világszínvonalasságát nem csupán Gidon Kremer és Giedrė Dirvanauskaitė biztosította, hanem maga a Concerto Budapest zenekar is, amely szintén magas szintű zenei felkészültségről tett tanúbizonyságot. Keller András karmesteri interpretációja precíz és gondosan átgondolt volt, minden egyes részletet kidomborító zenei érzékenységgel árnyalta a darabokat.
A zenei est fajsúlyos karaktere amellett, hogy megidézte a múlt mestereinek géniuszát, egyedülállóan kortárs perspektívába helyezte az elhangzott alkotásokat. A hallgatók egyszerre kaptak ízelítőt a romantika sötét mélységéből és a minimalizmus ünnepi egyszerűségéből, egyedülálló koncertélményt nyújtva minden jelenlévőnek.
Forrás: nepszava.hu/3279286_schubert-a-rettenetes
