SEBEZHETŐSÉG ÉS TÖRÉKENYSÉG A GYENGÉDSÉG TÜKRÉBEN
Zilahi Anna legújabb verseskötete, a „Gyengédség”, izgalmas mélységeket tár fel a test és a lélek viszonyáról. „Gyengédség nélkül / nem vagyok több / mint testem / cselédje” – ezek a sorok a kötet középpontjába állítják azt a kérdést, hogy mit is jelent valójában a testnek való kiszolgáltatottság. Hogyan fonódik össze mindez a körülöttünk létező élővilággal? Miért szükséges empatikusnak lennünk a mélytengeri kocsonyahal iránt, amely a kötet egyik szimbolikus alakja? A szerzővel folytatott beszélgetés keretein belül Zilahi Anna környezeti és zenei kérdésekről is reflektál.
A DEKÓDER SZEREPE: BIOLÓGIA ÉS POÉZIA
Anna elmondja, hogy a Gyengédség záróciklusában, a Fodrozódás című versben éppen a biológia és a filozófia határterületére merészkedik. Az elgondolkodtató természetfilmek által inspirálva, ifjúkorában tengerbiológus szeretett volna lenni, de az élet más irányt szabott. Ezért érzékeny a természetre és annak irodalmi bemutatására, jól példázva, hogy a valóság keretein belül miért is nehezen elérhető.
A mélytengeri világ paradoxonai szintén érdeklik. A kocsonyahal története, amely a kötetben a kegyetlenséget és a kizsákmányolást hivatott megjeleníteni, a költői gondolkodás mélyebb rétegeit fedi fel. A kocsonyahal kálváriája, amely során élőlényként kihalásából mémmé válik, a mai világ groteszk tükörfénye. Ez a megszületett allegória nemcsak a természet és az ember kapcsolatát, hanem saját létezésünket is tükrözi: kocsonyahalakként belépünk a globális rendszerek fogaskerekeibe, miközben empátiával kellene viseltetnünk egymás iránt.
GYENGÉDSÉG AZ ELSZÁLLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN
A gyengédség zenei és fizikai aspektusait Anna úgy fogalmazza meg, hogy „a gyengédség is evolúciós, nem csak a brutalitás.” A kötet hátsó borítóján található mondat összefoglalja mindazt, amit az emberi kapcsolatok és együttélés kapcsán vall. Zilahi Anna arra figyelmeztet, hogy a szélsőséges piaci versenyképesség világában nem elegendő a pragmatizmus, hanem érzelmi belátásra is szükség van. A gyengéd hozzállás lényege az empátiás és türelmes megközelítés, amely mind a környezettel, mind más élőlényekkel való relációkat minősíti.
A NŐI GONDOSKODÁS ÉS A MÉRGEZŐ KERT
A Rappaccini lakomája, Nathaniel Hawthorne klasszikus műve a kötet egyik kiemelt motívumaként jelenik meg. Anna elmeséli, hogy Paul de Man gondolatai arra inspirálták, hogy felfedezze az absztrakciók szerepét az ember és a természet között. A lány, Beatrice, aki a mérgező növényekkel nevelkedett, figyelmeztet arra, hogy a természetes források ilyen felhasználása mennyire veszélyes lehet. A női szereplő karaktere a gondoskodási munka és az áldozathozatal komplexitását éli meg, ami új szövegek számára is alapot ad.
MUSZIKÁLIS INSPIRÁCIÓK ÉS KONTEXTUSOK
Végül, a kötetben végigvonuló komolyzene motívuma a Kurtág és Ligeti munkásságára utalva gazdagítja a szövegeket. Zilahi Anna személyes élményei a zenével való kapcsolódásáról is tanúskodnak: gyerekkorában zenei iskolába járt, ami formálta a későbbi művészi identitását. A zenét nem csupán hobbiként, hanem alapvető létformaként fogja fel, s ez az érzés reflektál az ő szövegeiben is, amelyekkel a kortárs művészet részesévé válik.
Zilahi Anna nem csupán egy költő, hanem egy érzékeny művész, aki az empátia, a törékenység és a gyengédség révén próbálja újraértelmezni a minket körülvevő világot, felhívva a figyelmet arra, hogy a védtelenség nem gyengeség, hanem a valódi emberi kapcsolat csírája.
Forrás: nepszava.hu/3304460_sebezheto-es-torekeny-zilahi-annaval-a-gyengedsegrol
