KUSTOS JÚLIA: ADVENT, SIX LETTERS
A hegycsúcsokon való ücsörgést meguntam, mondta egy napon. Miért alkottam mindezt, ha nem is láthatom tökéletes másaimat közelről? Bár nézhetné, mormogta Gábriel, miközben számos keresztrejtvényén töprengett, és éppen lélekben ott tartott, hogy Goethe mondanivalója és a megfejtéshez szükséges három szó hiányzik.
Foszforfejű gyufát?, kérdezné – öt betű. De ennek a kérdésnek a fele se érdekli, hiszen éppen most a körmét rágja, unottan célozva a trónszék karfájára, és dobálja lábait az aranyozott székek között.
– Gyere, mondd el, mi bánt – hívogatja. Ismerte már a saját istenét: tudta, hogyan alakul a helyzet, hogyan váltakoznak szavai a szünetek és sóhajok sajátos ritmusában. Milyen sokszor rejtette el félelmeit és szeszélyeit gyermeke elől festmények mögé, sorok közé, koszorúk gyertyái mögé, s a hóesés szentségébe egyre nehezebb volt titkolni.
A kamaszodó Úr ismét magányosan vallomásra kész. Újra előveszi párnája alól E. E. emlékkönyvét, melyre büszkébb, mint bármely más munkájára. E művet hatodik osztályos korában készítette.
Isten talán nem érti, hogy csak az lehet az övé, ami a földön előbb porrá ég. Elfeledkezett saját szabályairól; hiszen az, akit soha nem érintett a tűz, nem tudhatja elképzelni a mardosó lángnyelveket.
– Gyufa, hát persze – körmöli Gábriel, hallva, ahogy E. lánykezében titokban sercen a gyufa a téli éjjelen, amikor a legjobb barátnői elárulták.
BRIDGE AND RECOLLECTIONS
Gábriel harcedzetten edzi angyalait. Ha kérdez: kérdezz vissza. Ha fenyeget: tudd be hangulatának. Ne félj, nem fog taszítani, a legrosszabb, ami történhet, hogy elfelejt, mondja, és egy résnyire nyitott ajtó felé int, ahol szárnyatlan angyalok ülnek egy asztal körül.
– Bridzs – mondja az egyikük, hangja éteri; a többi angyal is nevet.
Nincs valódi különbség győzelem és vereség között, magyarázza, majd a beavatás részleteit és a juttatásokat tisztázza. Még tíz percünk van az ébredésig. Ha bármi kérdésed van, a trónteremben megtalálsz.
THE MYSTERIOUS COMMAND
Török nyúl, hat betű. És csend.
A trónterem magasságos, falai nem kiáltanak emberért. Elég elképzelni és megfesteni felhőit. Ott szendereg a tudatlan gyerek, az intuitív művész. Tegnap kártyatrükköt kért, ma Ankara (Angóra!) térképét. Amiért rettegik és csodálják, hogy egy nap ez a két dolog minden bizonnyal össze fog érni – mint ahogy a feledésbe merült angyalainak új küldetést ad.
A játékok véget érnek; a kockapóker, a römi, és a bridzs; mindenki a fogashoz lép, végigsimítva a levedlett szárnyakat. A vágy még nem fogalmazódik meg, de hangosan így szól Péter:
– Az Úr a trónterem melletti tárgyalóban vár titeket. A tollakat igyekezzetek gyorsan rendbe hozni.
URJÖVET, SIX LETTERS
Izgulva várják az érkezés okát. Miért kell hirtelen jönni, vajon mi a küldetés? Egyikük úgy hallotta, a másikuk szerint pedig pont ellenkezőleg. Az ajtóban Péter egyesével engedi át a jövőbeli angyalokat, és bizalmasan, mint a püspökké lett kidobóemberek, a fülükbe súgja: ha kér, ha parancsol, ha fenyeget – őt semmiképp, egy percre sem viheted át.
A feladatot az Úr vázolja, majd hozzáteszi, hogy semmi kényszer. Az angyalok egymásra öltik álruháikat, egyikük sem érti, de nem firtatja. Csak a halandók dolgaikra gondolnak.
Munkába állnak. Advent(!), hallják mindenütt. Két lisztes kézzel simítják le kötényüket. Mit ér a várakozás várakozás nélkül?
Mikor senki sem figyel, fényt lehelnek. Isten sóvárogva figyeli őket odaát.
Forrás: nepszava.hu/3305379_kustos-julia-advent-6-betu
