Kern András: A művészet örök vándora
Kern András nevének említése egyet jelent a magyar színház, a film és a zene ikonikus alakjával. Ő azonban többet jelent egyszerű színművésznél: világokat teremt, különböző műfajokban építve fel a maga univerzumát. Tízéves kora óta dolgozik a közönségért, és mindössze öt évtized alatt az ország egyik legelismertebb művészévé vált. A Vígszínház örökös tagja, díjakkal ékesített pszeudólabdák elnevezett pályáján most is kilenc darabban játszik és aktív szereplője a kulturális szférának. De hogyan kezdődött ez a kometikus ívű pálya? Nézzük meg közelebbről Kern András életének mérföldköveit.
Kern és a film világa
Rózsa János, az Objektív Filmstúdió vezetője 47 évesen szembesítette azzal a kérdéssel, hogy miért nem készít mozifilmeket. A válasz meglepően egyszerű volt: még senki nem kérte fel rá. Ez az egyszerű megjegyzés azonban elindította Kern fantáziáját. Első nagyjátékfilmje, a Sztracsatella, egy válás történetéből született meg, melyhez az élet és a megfigyelései egyaránt inspirációt nyújtottak.
A filmezés azonban sokkal korábban kezdődött számára. Már tizenévesen amatőr filmeket készített Edelényi Jánossal együtt, mégpedig némi furfanggal: kölcsönkamerát kerítettek, Ofotért-filmtekercseket szereztek és alkottak. Tiniként még a Magyar Televízió elnökhelyettesét is sikerült rábeszélniük arra egy fiktív KISZ Filmstúdió nevében, hogy támogatást kapjanak egy játékfilm forgatásához. Tehetsége és elszántsága már ebben az időszakban megmutatkozott. Szárnypróbálgatásai eredményeit televíziós archívumok őrzik a mai napig, ő maga azonban már nehezen talál vissza a filmrendezéshez az intenzív színházi jelenléte mellett. Szenvedélye Hollywood iránt azonban mindig ott lappang mögötte.
Színház: A színpad rabja
Kern színészkarrierje is korán indult. Tizenhat évesen már a Vígszínház színpadán találta magát Arthur Miller „Közjáték Vichyben” című darabjában. A színművészeti főiskolán Várkonyi Zoltán osztályába került, aki nem csupán tanácsokkal, de később szerepekkel is egyengette karrierjét.
A Vígszínházat Kern második otthonának tekintette. Bár Várkonyi megjósolta, hogy kezdetben nem kap nagy szerepeket, türelemmel küzdötte magát előre. Olyan ikonikus darabokban játszott, mint a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” vagy a „Harmincéves vagyok”. Ötvenöt év alatt, amit társulati tagként itt töltött, számos emlékezetes előadással gazdagította a színházi világot.
A zene, mint kísérő
Kern András életében fontos szerepe van a zenének is, bár zenerajongása inkább hallgatóként kezdődött. Gyerekkorában Beethoven hegedűversenye adta számára az első zenei élményeket, amelyeket családi közös hallgatások formáltak emlékezetessé.
Énekes és dalszövegírói karrierje hat nagylemezzel gazdagította a magyar könnyűzenei palettát. A zenéje is gyakran tükrözi színházi és filmes tapasztalatait, egyedi hangulatot teremtve a közönség számára. A Sztracsatella című film karmestertörténete például ezen gyermekkori zenehallgatási élményekből született.
Televízió: A legendás Heti Hetes
Ónodi György, a televíziós műsorkészítés egyik nagy alakja, a Heti Hetesbe invitálta Kern Andrást, aki először hezitált, de végül elfogadta a felkérést. Habár a politika nem állt közel hozzá, megtalálta szerepét a műsorban különleges humorával és abszurd történeteivel. Az „elfogtunk egy levelet” szlogen máig az ő egyik védjegyévé vált.
Ezeken a leveleken keresztül Kern a hírek abszurditására építve mutatta be a mindennapok szürrealitását. Munkái műfaji határokat feszegettek, és egy újfajta kritikai hangot hoztak a televíziózásba.
Kern és a jövő keresése
Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója egy új stand-upnak nevezett est ötletét vetette fel a művész számára, amely az önéletrajzi elemekre építkezne. Kern ezt az ötletet azonban határozatlanul fogadta: az első mondat már megvan, de a második még kérdéses. A művészet mulandóságáról alkotott véleménye is itt bontakozik ki: a színház pillanatművészet, a varázslat mindig csak abban a bizonyos héttől tízig tartó időintervallumban létezik.
Kern András pályafutása egyedülálló utazás egy sokoldalú, rendkívül gazdag művészeti világban. Legyen szó színjátszásról, zenéről, filmekről vagy televíziózásról, jelenléte és hatása megkérdőjelezhetetlen. Az ő története nemcsak egy színész, hanem egy kulturális jelenség életútját meséli el – egy örökké inspiráló példát a magyar művészet számára.
Forrás: nepszava.hu/3279159_kern-andras-ezert-nem-tudom-megirni-azt-a-bizonyos-masodik-mondatot
